Szeretem a barátnőm, de ő született "lúzer", úgy érzem jobb lenne, ha elhagynám?

Gratulálok...szegény lány

Inkább segíts rajta ha valoban szereted

Ha meg nem, lepj ki es adj eselyt neki a jobbra

Hmm...ez bonyolult, bonyolultabb a helyzet mint aminek látszik. A leggyorsabb és legjobb, leghumanosabb, leglojálisabb, leg-stb, dolog az lenne ha ezt elmondanád neki. Majd ír a sok nő, hogy “fuuuj milyen egy undorító féreg vagy, hogy szegény lány jobbat érdemel stb”, de mint írtam fentebb, ez bonyolultabb ennél és majd a “fuuj, de bunko, paraszt vagy” tipusú nők/férfiak nem gondolnak bele a dologba.

Én értelek szerintem. Zavar, hogy a barátnőd lekorlátozta magát, egy olyan életvitelre, ami elsősorban nem élhető, mert így önmagát taszítja mélyebbre, másodsorban pedig téged ZAVAR, hogy azt a lányt akit te “szeretsz” (nem tudom) látod leamortizálni, gondolom látnád boldognak, szépnek, szexinek, magabiztosnak, kibékülve önmagával, kiteljesedve stb.

Hmm...sok idő és energia míg kihozod onnan, ha egyáltalán megér neked annyit. De azért te is segíthetsz neki “beindulni”. Én vennék neki valamit, mittudomen, elvinném fodrászhoz, vennék neki valami szép ruhát, elvinném vásárolni, “na menjél babáb, vegyél magadnak ami kell” (na jó, ehhez pénz kell) de az a 40-50 ezer ft, nem vágja az embert a földhöz.

Meg persze segíthetsz neki lelkileg is, hisz te vagy állsz hozzá a legközelebb....

Na, de én tanácsokat nem adok, csak beleképzeltem magam a helyzetedbe, (voltam hasonlóban).

Igen, jobb lenne, hiszen még írásban is átjön, hogy mennyire nem szeretettel beszélsz róla.

Nem arra gondolok, mielőtt még valaki azzal jönne, hogy szerintem ha szeretsz valakit, nem beszélhetsz a negatív tulajdonságairól. Az rendben van, ha az ember ismeri a másikat, tisztában van az árnyoldalaival is és simán tud nyilatkozni róla. De itt más van: ridegség, közönyösség, összeméregetés másokkal. Ha még nem esett le saját magadnak, hogy már rég nem szereted (ha szerelemmel indult egyáltalán), akkor pont olyan ügyetlenvagy az érzelmek világában, mint ő a praktikus dolgokban, annyira egyértelmű.

Szerintem a gyászt kilőheted! Azon túl kellett lépnie.

Én voltam nagyon rossz passzban, az életem összeomlott. Eljutottam a depressziónak azon szintjére, ahol már a fürdőszobáig is alig bírtam elvonszolni magam. Ebből az állapotból kerültem ki.

Szerintem a barátnőd azért stagnál, ötlete sincs merre tovább. A számításai nem jöttek be, talán értéktelennek gondolja magát... de nem szabad hagyni, hogy azt tegye amit akar. Üjl le vele még egyszer és beszéljél vele arról milyen életet szeretne magának. És utána tervezzétek meg hogy éri el! Ha kell képeztesse át magát, kezdjen új karriert.

Én pl emlékszem azzal kezdtem hogy minden nap elmentem fürdeni. Ez most tudom durván hangzik, de akkor ez is hatalmas erőfeszítés volt. Aztán szépen jött a többi. Kitakarítottam a lakást, újr főztem, vissza mentem edzésekre, jelentkeztem tanfolyamra... stb.

Ne hagyd őt békén, ne hagyd rá! Tűzz ki elérendő célokat, és teljesítse! Eleinte nehéz lesz, mert sokkal több energia kell ezekhez és az elején nem látod, hogy lenne értelme annak amit csinálsz. Ezért kell hogy te higyj benne!

Szerintem meg hagyd el.

Ti nem illetek össze :/

Mellé egy olyan ember kell,aki ki tudja zökkenteni ebből az élet módból.(Ha kiakar)

Ahogy látszik a válaszokból is, ennyiből nem lehet eldönteni, és valószínűleg abból sem, ha írnál még két oldalt. Nem is reménytelen, de nem is biztató.

Ha valahogy is döntesz, csak utólag, pár év múlva fogod tudni, hogy jól döntöttél. Úgyhogy bárhogy is döntesz, az jelen helyzetben jó döntés. Csak tartsd magad hozzá. Ha megpróbálod, akkor is szabj határidőt, magadnak is meg neki. Mondjuk legyen rendes munkája 2 hónapon belül. Nem tudom hol laktok, de manapság munkaerőhiány van, aki akar, azonnal kap (igaz szar) állást.