Volt már úgy egyedül kialakítottál egy szép házat udvart. Jött a Ő és nem tetszett neki?

A család, együtt fejlődés, ma már nem opció. Mindenki, egyedül, magának.

Azok a keveseknek, akik fiatalon kerülnek össze, még van esélyük, együtt, egy közös életet kialakítani. 30 felett, már én sem tudtam volna senkihez alkalmazkodni.

Mikor összejöttünk, nekem volt kertesház, neki albérlet.

Persze, hogy nem minden tetszett neki. Miért kellett volna? Az elmúlt három évben sokat alakítottunk az otthonunkon. Kint vannak az ő emlékei is, ott vannak a tárgyai. Ő is pakol, átrendeztünk helyiségeket, együtt választottuk ki az új színt a falhoz, stb.

Nem hiszem, hogy ez gond lenne neki, nekem pedig biztosan nem az. Ez is arról szól, hogy olyan megoldást keresünk, ami mindkettőnknek jó. Mint egy párkapcsolatban szinte minden.

Összeköltözés után ez a MI otthonunk. Az övé is.

26 vagyok, albérletben élek nulla ft félretett pénzem van.

Szted hogy lesz 30 éves koromra házam?

SEHOGY!

max 40 évesen talán...

ha lenne tényleg egy szép kertes házam, és jönne egy nő aki lefikázza szimplán mondanám, hogy oké,. akkor nem muszáj itt lenni, lakjunk nálad :D

Én is hamarosan szembenézek ezzel a problémával.

Kertes ház kialakítva a saját ízlésemre.

Egyedül a fal színében és néhány dísztárgyban vagy bútorban tudnék kiegyezni.

Persze az sem mindegy milyen. Visszagondolva a korábbi kapcsolataimra.. ha az egyik ex hatalmas GOA poszterét akarta volna kirakni a hálónk falára, vagy a másik ex narancssárga zöld csíkos táljában kellene kavarnom a sütitésztát..

Esetleg a 3. Ex vibrálólila fürdőszobaszőnyegén kellene lépkednem, vagy a durva krepp ágyneműjében kellene aludnom, mert ő azt szereti.. hát én sem vagyok valami kompromisszumkész.

Csak reménykedek, hogy a következő szerelmemnek hasonló ízlése lesz, mint nekem, mert az előző 3 évben szépen berendezkedtem az egyedüllétre.

Amúgy költöznék én, ha a kertesháza jobb helyen és jobb adottságokkal rendelkezik, mint az enyém. De erre kevés az esély szerencsére.