Én reagálom túl a dolgot? Bővebben lent.

Párommal két éve együtt vagyunk, fesztiválon találkoztunk, minden tök jól ment. Tervezzük, hogy összeköltözünk de megbeszéltük, hogy megvárjuk míg lejár a szerződésem a munkahelyemen, ugyanis van diákhitelem meg apukám meghalt és a tesóimmal ránk maradtak a tartozásai, amit fizetni kell. Folyamatosan keresem a munkahelyet hónapok óta, küldöm az önéletrajzokat (kb 10.000fős város) de még nem reagáltak semmire. Őszintén szólva én mindig pesten akartam lakni, voltam is ott de apuért hazajöttem mikor már nagyon beteg volt. Így tudtuk megoldani az otthoni ápolását. Párom nem pesten él, nem is akar odaköltözni én viszont mindig is ott akartam lakni.(még akkor éltem ott, mikor páromat nem ismertem) Sokan nem értik, hogy miért, nekem egyszerűen ez volt mindig a vágyam. Azután, hogy apu meghalt nem tudtam visszamenni, ezért otthon vállaltam munkát. Mivel a párommal összejöttünk és ő nem híve pestnek úgy beszéltük, hogy ott élünk majd együtt ahol ő van. Neki az a környezet megfelel, ott vannak a barátai, jó a munkahelye, elégedett a fizetésével. Szóval úgy kalkuláltunk, hogy még lehúzom ezt a néhány hónapot és megyek oda hozzá. Bár nem szívesen mennék, míg biztos munkahelyem nem lesz, nem akarok eltartott lenni! Ráadásul szükségem van a pénzre a hitelek miatt, ebből nem akarok engedni, de egyik hétvégén páromnak elege lett és azt mondta, hogy belefáradt ebben az egészbe,mivel hétvégente ő jön kocsival (így tudunk találkozni), meg hétköznap csak skype-on lát, és ha nem költözök hozzá azonnal, akkor szakít velem.

Azért ide írok, mert nem tudom kivel megbeszélni ezt a dolgot. Párom kifejtette a véleményét, a család odáig van érte, mert látják rajta, hogy szeret engem, kijelentették, hogyha valami rosszul sül el a kapcsolatunkban akkor az az én hibám lesz. Csapdában érzem magam és utálom az egész helyzetet, mert megbeszéltünk valamit és én tényleg elhiszem, hogy unja a folyamatos utazgatást, de ha összeköltözünk akkor is minden hétvégén kocsiba kell ülnünk, mert vagy hozzájuk megyünk ahol a családja él, vagy hozzánk látogatóba. Márpedig ez biztos, ugyanis az hogy ő hazautazzon az fix.

Túlreagálom a dolgot? Fogjam be a szám, és költözzek oda hozzá? Azt mondta, hogy fizeti a hiteleket míg nem találok munkát, de ez nem így megy! Azok nem az ő hitelei, semmi köze hozzájuk, ne ő fizessen olyan után, akit nem is ismert! Apukám halála után találkoztunk, azt sem tudja ki volt. Ezt a ha nem jössz szakítok vele dumát zsarolásnak érzem, még akkor is, ha komoly a kapcsolatunk. Ráadásul nem akarok még gyereket szülni, akkor sem ha 25 éves vagyok, neki viszont már egy éven belül kellene. Azt is elhiszem, hogy ő már akar (32 éves) de ez az erőltetés kezd túl sok lenni.