Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én reagálom túl a dolgot? Bővebben lent.
Párommal két éve együtt vagyunk, fesztiválon találkoztunk, minden tök jól ment. Tervezzük, hogy összeköltözünk de megbeszéltük, hogy megvárjuk míg lejár a szerződésem a munkahelyemen, ugyanis van diákhitelem meg apukám meghalt és a tesóimmal ránk maradtak a tartozásai, amit fizetni kell. Folyamatosan keresem a munkahelyet hónapok óta, küldöm az önéletrajzokat (kb 10.000fős város) de még nem reagáltak semmire. Őszintén szólva én mindig pesten akartam lakni, voltam is ott de apuért hazajöttem mikor már nagyon beteg volt. Így tudtuk megoldani az otthoni ápolását. Párom nem pesten él, nem is akar odaköltözni én viszont mindig is ott akartam lakni.(még akkor éltem ott, mikor páromat nem ismertem) Sokan nem értik, hogy miért, nekem egyszerűen ez volt mindig a vágyam. Azután, hogy apu meghalt nem tudtam visszamenni, ezért otthon vállaltam munkát. Mivel a párommal összejöttünk és ő nem híve pestnek úgy beszéltük, hogy ott élünk majd együtt ahol ő van. Neki az a környezet megfelel, ott vannak a barátai, jó a munkahelye, elégedett a fizetésével. Szóval úgy kalkuláltunk, hogy még lehúzom ezt a néhány hónapot és megyek oda hozzá. Bár nem szívesen mennék, míg biztos munkahelyem nem lesz, nem akarok eltartott lenni! Ráadásul szükségem van a pénzre a hitelek miatt, ebből nem akarok engedni, de egyik hétvégén páromnak elege lett és azt mondta, hogy belefáradt ebben az egészbe,mivel hétvégente ő jön kocsival (így tudunk találkozni), meg hétköznap csak skype-on lát, és ha nem költözök hozzá azonnal, akkor szakít velem.
Azért ide írok, mert nem tudom kivel megbeszélni ezt a dolgot. Párom kifejtette a véleményét, a család odáig van érte, mert látják rajta, hogy szeret engem, kijelentették, hogyha valami rosszul sül el a kapcsolatunkban akkor az az én hibám lesz. Csapdában érzem magam és utálom az egész helyzetet, mert megbeszéltünk valamit és én tényleg elhiszem, hogy unja a folyamatos utazgatást, de ha összeköltözünk akkor is minden hétvégén kocsiba kell ülnünk, mert vagy hozzájuk megyünk ahol a családja él, vagy hozzánk látogatóba. Márpedig ez biztos, ugyanis az hogy ő hazautazzon az fix.
Túlreagálom a dolgot? Fogjam be a szám, és költözzek oda hozzá? Azt mondta, hogy fizeti a hiteleket míg nem találok munkát, de ez nem így megy! Azok nem az ő hitelei, semmi köze hozzájuk, ne ő fizessen olyan után, akit nem is ismert! Apukám halála után találkoztunk, azt sem tudja ki volt. Ezt a ha nem jössz szakítok vele dumát zsarolásnak érzem, még akkor is, ha komoly a kapcsolatunk. Ráadásul nem akarok még gyereket szülni, akkor sem ha 25 éves vagyok, neki viszont már egy éven belül kellene. Azt is elhiszem, hogy ő már akar (32 éves) de ez az erőltetés kezd túl sok lenni.
válasza:Szia, jajj hogy is kezdjem :)
Első neki futásra azt tűnt fel nagyon, hogy mekkora nyomást gyakorolnak rád a szüleid és a párod is. Illetve nem nagyon tudom leszűrni ebből a pár sorból de nem nagyon látom hogy mennyire kompromisszum kész a párod. Ez a sok segítség jó, de kicsit úgy érzem hogy ez is egy fajta lelki zsarolás egyben, persze tényleg nem ismerem a párod hozzá állását de, az is hogy ha nem költözöl hozzá akkor szakít egyből, hát eléggé ultimátumot ad neked. Azért szerintem ez így nem fer. Nagyon úgy látom hogy az ő döntései és érzelmei fontosabbak mint a tiéd és ez nagyon nem jó, azért nem kis dolgokról beszélünk, együtt éles, gyerek. Te meg majd megoldod valahogy :(
válasza:Zavaros nekem a történet, de egy távkapcsolatból rögtön összeköltözésbe beleugrani szerintem buta és gyerekes dolog.
Az meg, hogy valaki diktátumokat fogalmaz meg egy kapcsolatban, annál nagyobb hibát nem is lehet elkövetni.
válasza:A zsarolás része nekem sem tetszik, de elkeseredésében is tud ilyet mondani az ember. Már veled szeretne lenni és úgy látja, hogy ehhez minden akadályt le tud győzni mert még anyagilag is tud támogatni.
Szerintem itt a legnagyobb probléma, hogy nagyon szeretnél Budapesten élni, ő meg nem. Az én véleményem az, hogy amai világban senkitōl sem lehet elvárni, hogy hagyjon ott egy jólfizető állást a semmire.
Ha nem akarsz vele és ott élni, akkor nem kell erőltetni. Nem a családodnak kell őt imádni, hanem neked.
válasza:Köszönöm a válaszokat!!!
A kompromisszumban annyi van, hogy én elfogadtam, hogy oda költözöm hozzá és azt is igyekszem, hogy nem megyek vissza pestre. Tudja, hogy szeretnék és mondta, hogy nézeget állásokat de (ezt már anyukám is észrevette rajta) nem tetszik neki az ott élés gondolata. Nem akarom, hogyha végül összejönne a dolog akkor később a fejemhez vágja, hogy ő nem akar ott élni, csak miattam ment oda. Ráadásul az ő oldalán az apukája szintén mondja, hogy rossz ötlet.
Abban biztos vagyok, hogy szeret engem és én is őt, és talán hülyeség ezt mondani, hiszen két év elég hosszú idő, de nem akarok még gyerekben gondolkodni, és azt sem feladni, amire én vágyom. Sűrűn gondolok arra, hogy talán nem is illünk egymáshoz, nem szeretünk eléggé. Ha így lenne egyikünk sem akadna ki azon hol éljünk, és nem kellene ultimátumot adni a másiknak.
Szerintem.
válasza: válasza: válasza:1. Lehet nem ide tartozik, de ha nagyobb apukád tartozása mint maga a rész az örökségedből, akkor le kellett volna róla mondani és nem egy adóssággal kezdeni az életet. Nem tudom mekkora az összeg, ha megéri fizetni akkor nem szóltam.
2. Nem tetszik a zsarolás és az, hogy megmondja hogy te 1 éven belül szülj gyereket ha tetszik ha nem.
3. Kedves dolog, hogy fizetné az adósságaidat amíg nem találsz munkát, de én a helyedben nem fogadnám el. Most nem éltek együtt és így is zsarol meg hisztizik. Képzeld mennyi hülyesége jöhet még elő ha összeköltöztök...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!