Ti hogyan látjátok a közös kassza dolgot? Szerintem csak egy plusz konfliktus forrás.

mi is így csináljuk, a lakást felesben vettük, a rezsit felesben fizetjük, a bevásárlás-étterem-egyéb programok kb felesben vannak fizetve, de mindenkinek a saját keresete az övé, nincs közös bankszámla, nincs közösködés, mindenki abból gazdálkodik, ami van neki, nem beszéljük ki, hogy fillérre pontosan mennyit kerestünk, mert teljes mindegy, mindenki annyit költ magára és a másikra amennyit jónak lát

gyereket mi se tervezünk

26L 40F

Ha az övéhez hasonló keresettel költesz ilyen sokat, akkor nagyon elgondolkoznék a közös jövőn. Sokkal kevesebb a megtakarításod a közös dolgokra. Pl ha házat akarna venni, nem tudnád hirtelen kifizetni a felét. Vagy autót. Vagy világkörüli utat. Hátráltatod a közös dolgaitokat.

Ha ő azért költ kevesebbet, mert kevesebb pénze van, majd költ többet az összerakott pénzetekből és nem fog neki rosszul esni, hogy te napi 100at adsz ki, ő meg csak 50et.

Még egy dolog. Ha te vagy ő valaha munkanélküli lesz, vagy akármi, akkor nagyon fel fog borulni az egyensúly, és sokkal kevésbé ciki közös kártyát használni, mint kunyerálni tőle tamponra vagy egy ruhára.

Ha nem komoly a kapcsolat, mehet tovább ez külön, mert pillanatnyilag megfelel. Azok váltanak közösre, akik előre gondolkoznak.

Nekünk nem jelent "plusz" konfliktus forrást, igaz az általában sincs az életünkben.

Furcsa nekem, hogy a pénzed fontosabb, mint a "párod".

Hát nem tudom, nálunk 7 év alatt még nem volt ebből konfliktus... Mindketten tudjuk, meddig lehet nyújtózkodni, mik a kötelezők, amiket be kell fizetni (ebben benne van az is, ami megtakarításba megy), azon felül mennyi marad, és ehhez mérten költünk. Nem számolunk el fillérre, soha nem kérdeztem még meg, hogy "na drágám, ma mire költöttél", ahogy ő sem tőlem. Nem jelentek be egy 5000 forintos szempillatöltést, ő sem jelenti be, hogy vett magának egy új fejhallgatót 8000-ért. Legfeljebb úgy, hogy "képzeld, találtam végre olyan fejhallgatót, amilyet akartam, megvettem", vagy úgy, hogy "kedden 3-ra megyek szempillázni, intézd légyszi úgy, hogy tudj vigyázni a gyerekre". A több tízezres kiadásokat nyilván megbeszéljük, de azt egyedül is átgondolom annyira, hogy pár órát várhat adott esetben.

Ehhez nyilván az kell, hogy bízz a másik ítélőképességében annyira, hogy el tudja ő dönteni, mi fér bele és mi nem. Mi ezt a bizalmat megszavaztuk egymásnak anno, jól tettük, sosem volt ebből probléma. Voltunk nagyon csórók az elején, amikor alig húztuk ki hónap végéig, most már elég kényelmesen, jól élünk, de a közös kassza miatt sosem veszekedtünk. És azzal sem foglalkoztunk soha, ki keres többet, volt olyan, hogy ő, momentán én, de sosem érdekelte egyikünket sem, nem volt olyan, hogy akkor ő most ne költsön már ennyit stb. Mindig azt néztük, hogy összesen mennyi van, és ehhez mérten költekeztünk.

29N

Mi rögtön közös kasszán lettünk, amint összeköltöztünk. Sose volt gond belőle. Mikor spórolni kellett, mindketten spóroltunk, bár amúgy is együtt szoktunk vásárolni. Nagyobb kiadásokat megbeszéljük, eddig bevált.

Dehát mindenkinek máshogy jó.