Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Hogy oldottátok meg?
Sziasztok!
10 éve élek párkapcsolatban, ami mindig egy kicsit viharosabb volt a megszokottnál (a külső behatásoknak "hála), de mindig kitartottunk egymás mellett, akármilyen gond volt. Mindent meg tudtunk beszélni és tudtam, hogy bármikor számíthatok a páromra.
Nem tudom, hogy én vagyok-e érzékenyebb az utóbbi időkben vagy tényleg nem stimmel valami, de tavaly december óta szinte heti szinten összeveszünk valamin. Én ilyenkor mindig figyelek arra, hogy ne vágjak a párom fejéhez indulatból olyan dolgokat amiket megbánok vagy amivel őt bántanám meg, de ő nem nagyon szokott ezzel törődni. Legutóbbi vita alkalmával közölte amikor megkérdeztem, hogy mikor jön haza, hogy nekem nem tartozik magyarázattal és leszarja a véleményemet, meg hogy a saját dolgaival majd ő foglalkozik.
Azóta természetesen hagyom, hogy foglalkozzon ő a saját dolgaival, komolyan nem is érdekel hogy mit hogy old meg.
3 hónapja nincs állásom, ami miatt stresszesebb vagyok, amikor meg szerettem volna beszélni vele a félresikerült próbanapomat, akkor közölte, hogy nekem semmi bajom nem lehet, mert nem dolgozom és nincs semmi stressz az életemben.
Folyamatosan kapom az ilyen "kis" szúrásokat, ami miatt egyre jobban elegem van belőle.
Nem tudom vele megbeszélni, mert ilyenkor megkapom, hogy ő 13 órát dolgozik, nekem meg túl sok időm van gondolkozni baromságokon.
Már úgy járkálok interjúkra, hogy nem is mondom neki, a legjobb barátom tudja csak, hogy mi van velem.
Nincs senkije ebben biztos vagyok, mert nem tudná hogy kivitelezni a dolgot és a kollégáit is ismerem. Már előre felmegy az agyvizem ha tudom hogy jön haza, hogy megint vajon ki cseszte fel az agyát, mi lesz a baja, mit vezet le rajtam stb.
A tapasztalatok érdekenének főleg, hogy érdemes-e megpróbálni megmenteni a kapcsolatot ha már ennyi mindent átéltünk együtt vagy ha ennyire bosszantjuk egymást (bár ő a stresszes munkájára és körülményekre fogja), akkor inkább hagyjuk egymást békén?
30N
válasza:Pofonegyszerű volt a megoldóképletem: szakítottam. :D Fél évet voltam képes elviselni egy vérszívó keselyűt, akivel minden áldott nap civakodtunk.
A te eseted viszont teljesen más, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy te igenis élvezed ezt a viharos kapcsolatot, és eszed ágában sincs kilépni belőle, megjegyzem, megszokásból. Már csak azon információ alapján következtettem ezt ki, miszerint tíz éve tűritek egymást. Tíz éve? Atyaég! Nem vagyok idegbeteg típus, elég nehezen hoznak ki a sodromból, de nekem a viharos kapcsolatból fél év bőven elég volt, de olyan szinten, hogy azóta a hátam közepére sem kívánok komolyabb kapcsolatra egyetlen nőt sem.
Nem volt mindig ilyen veszekedős a kapcsolatunk, voltak évek amikor a "kedves családja" próbált belepiszkálni az életünkbe, emiatt származtak károk (főleg anyagiak), de megszabadultunk tőlük és azóta nyugis minden.
Nyilván van benne megszokás is, de nem szeretnék (legalábbis azt hiszem) egy 10 éves kapcsolatot kidobni az ablakon, pláne hogy már annyi mindenen (jó is és rossz is) átmentünk együtt és elég sok mindent elértünk együtt. Ezért vagyok bizonytalan, "csak" az utóbbi időkben ennyire rossz a dolog.
válasza:szerintem sem kellene egy 10 éves kapcsolatot így kidobni...
szerintem ami a megoldás lenne, hogy valahogy 8 órát dolgozzon, és te is annyit... 13 óra embertelen... kegyetlen azt elviselni, végigcsinálni, minden egyes napon... idegölő, tényleg, aki próbálta, az pontosan tudja... az ember egészsége is rámegy erre hosszú távon.
és a stressz, a feszkó, is biztos, hogy csökkenni fog. lesz jobban időtök egymásra. úgyhogy valahogy próbálj mihamarabb munkát szerezni, és ha van, akkor lépni, hogy ő se dolgozzon 13 órát... 13 óra után én is befeszülök, én is beszólok mindenkinek, engem sem érdekel már semmi, és alapvetően egy hihetetlenül békeszerető ember vagyok... szóval talán ez lenne a megoldás.
válasza:Nem más tapasztalata miatt kell megoldani vagy nem.Hanem csak akkor, ha Te is meg akarod oldani.Neked kell tudnod, hogy könnyebb nélküle, vagy nélküle nem jó.Neked kell ez, vagy már nem. Azt is tudnod kell, hogy a munkanélküliségi stresszen kívül Te miben vagy hibás, és miben tudsz változtatni. Lehet sokat panaszkodtál, és most azért ilyen durcás, mert nem akarja hallgatni, neki is van baja, és Te meg otthon esetleg így gyakrabban beszélsz negatív dolgokról,mint akkor amikor volt munkád.Ezeket neked kell tudnod.Azt biztos nehezebb átvészelni, ha az egyik félnek nincs munkája. Én megértem, hogy félsz.
Én nem mondom, hogy megcsal,ha azt mondod nem, akkor nem.Elhiszem, nem mindid ez van a háttérben.Csak ha alkalmat akarok,akkor nincs olyan hogy nincs rá lehetőség.
De valami baja biztos van. Hogy ebbe Te nagy részben benne vagy, vagy az ő problémái hatnak ki rád is, azt is neked kell tudni.
válasza:Én olyan vagyok, hogy az utolsó pillanatig küzdök, amíg csak lehet, úgyhogy én sem hagynám ezt ennyiben.
Azt gondolom, hogy ez most csak átmeneti állapot, hidd el, a 12-13 órás munka nagyon meg tudja viselni az embert. Ha találsz állást, gondolom ő is visszavesz 8 órára, nem?
Tudom milyen ez, de próbálj türelmes lenni - persze ez rá is ugyanúgy vonatkozik...
válasza:Semmiképpen sem dobnék ki az ablakon 10 évet, ha ez az állapot egyértelműen összeköthető a munkanélküliségeddel. Sajnos az nagyon meg tudja viselni a kapcsolatot, valószínűleg tudat alatt rád haragszik, h ennyit kell dolgoznia.
Fontos, hogy mielőbb találj munkát, bármit, akár átmenetileg, mert erre rámehet a kapcsolatotok.
Annyit tennék még a helyedben, hogy írnék neki egy tök őszinte levelet arról, hogy szereted és nagyra értékeled, h ennyit dolgozik. Átmeneti dologról van szó, és mindent megteszek h mihamarabb munkát találj. Röviden, tömören, nem meghunyaszkodva, tényszerűen.
Sok sikert a munkakereséshez!
Sajnos ő mindig ennyit dolgozik, ügyfelekkel foglalkozik, így sokszor kénytelen hozzájuk igazodni és akkor találkozni velük amikor nekik jó. Most tervben van nála is a munkahelyváltás, hátha akkor könnyebb lesz.
Az a vicc az egészben, hogy el akartam menni felszolgálónak vagy árufeltöltőnek átmenetileg, de ő tiltakozott, hogy ne vállaljam el, nem ezért tanultam. 1 hónappal ezelőttig takarítani jártam magánházakhoz, heti 3 alkalommal, azért is már piszkált egy ideje, hogy hagyjam abba, mert igaz, hogy 8-10 óra (nagy)takarítás után olyan voltam mint a hulla, de sosem panaszkodtam.
Próbáltam vele őszintén beszélni, de mindig az a vége, hogy hülye vagyok, haluzok vagy csak komolyan veszem amit idegességében mond, holott szerinte tudom hogy nem igaz.
Próbálom menteni a menthetőt, de olyankor jön az a tipikus szöveg, hogy:"igen, mindenben én vagyok a hibás, neked mindig igazad van" stb.
Azt még tudni kell rólam, hogy 1 évben egyszer vagyok ideges, sosem hisztizem, nem üvöltözök, normálisan, káromkodás nélkül próbálom megbeszélni a dolgokat, de vele nem nagyon lehet.
válasza: válasza:Szóval ő nem nagyon engedi, hogy dolgozz, és akkor mártírkodhat a 13 óra munkával?
Az, hogy mikor megy haza nem az ő dolga.
Nem volt ilyen kapcsolatom, keress munkát, ne hallgass senkire, főleg rá ne, aztán majd szépen tereld arrafelé, hogy térjen vissza ahhoz az arcához, ahogy megszeretted.
Persze 10 évet "kidobni" - de még mindig jobb, mint 15-öt, vagy még többet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!