Miben más gyakran több napot együtt lenni (akár 1-2 hetet), mint rendesen együtt élni?

Mi is így kezdtük, hogy pár nap együtt, hetek, hónapok de ebben van a lényeg: van hová hazamenni még ha csak 2 hónap múlva is. Ott át tudsz szellemülni, biztos pont, felfrissülsz, ott nincs egy mp kellemetlen pillanat sem, pl a pároddal egy lakásban a wc-zés. Nekem 4év után is picit még feszélyező a dolog ha az ajtó előtt elmegy. Ha együtt éltek nincs ilyen opció hogy hazamegyek, együtt kell megoldani. Kompromisszumokból áll és ha az egyik fél túlságosan alárendeli magát akkor abból bomba lesz!

Ha beteg a másik vagy egyszerűen sz*r hete van, nyűgös, az a csúcs és túl kell lépni rajta. Nem lesz mindig felhőtlen jó kedve és mondhat olyat amit nem akart, nem úgy gondolt, a hangsúly más volt, tudni kell kezelni. A férfiaknál ott van az önkielégítés, hidd el, hazamész és csinálja,normális dolog, de ha együttéltek és pl közös a gépetek, akkor bele fogsz futni hogy mit csinált stb. Tudni kell ezt is kezelni.

A csapda pedig a szürke hétköznap amikor már 8562x ugyanazt csinálod, fáradt vagy, a meló feszkós épp, menstruálsz, elázott az ágy (az évek alatt 1-1x előfordul ahogy a hányás-hasmenés is sajnos és a másik osztozik ebben), ő is nyűgös, a szerelem is alábbhagy, társak lesztek és a szeretet jön. Ezt addig nem érzed amíg nem ebben élsz. Eleinte buli de kb fél év után érezni hogy azért nem olyan mint előtte amikor nevetve csinálta az ember, hanem muszáj keményen, mert felelősség. Főleg ha nincs kedve az embernek, de meg kell csinálni. Vezetni egy háztartást tisztességesen nem annyira felhőtlen, meló meló és mellette légy nő, legyen időd magadra, tartsd össze a családot, barátok, kisállat és a saját munkahely. Folyamatos zsonglőrködés az idővel és a pénzzel.

Az én párom katasztrófa a konyhában, felgyújtott egy serpenyőt már, viszont cserébe szó nélkül elmosogat, kiporszívózik vagy berakja a mosást, de van hogy ő is passzol. Én is szoktam pl vacsit, akkor rendelünk. Viszont nem szabad belekényelmesedni, ez a nehéz!

Amíg ott voltam csak, tudtam pl mellőzni az elvonulást, zenehallgatást egyedül, de ha hazamentem ez volt az első kb. A szülőknél nem volt olyan hogy nincs valami a hűtőben, legalább valami ehető, kettesben viszont ha nem mentünk el bevásárolni, akkor semmi nem lesz :D Nem könnyű előre gondolkodni hetekkel, eltervezel valamit és a másik pl megette a sonkát, előfordul, de akkor újra kell tervezni. Heti vagy havi bevásárlás autó nélkül pl kegyetlen, nálunk átmeneti volt, de amit régen egy körúton megcsináltunk azt abban a 2 hónapban kézzel kellett hazahozni, nem fér el sok a kézben. Volt hogy kézben 5-6kg-ot, hátizsákban pedig 7-8kg dolgot vittem haza meló után pl zöldségek, mirelit, tej, rizs, hús.

Hosszútávon jön elő hogy ki mennyit spórol, mire költ, hogyan viselik az emberek a szűkösebb időszakokat, hajlandó-e pl leértékelt terméket venni, alacsonyabb árú dologgal beérni és az időbeosztást. Barátokra mennyi idő jut, mennyit pihen, ez mennyire megy pl a házimunka vagy a közös időtökre.

Mi megoldottuk a két műszakot amíg csak így napokat töltöttünk együtt, de utána pl volt hogy alig láttuk egymást egy-egy héten és át kell hidalni azt is, sőt a legnagyobb kihívás a munkanélküli időszak, még akkor is ha csak vált valaki munkahelyet, eltelhet 1-2hónap rosszul. A legnagyobb kérdés: hajlandó-e a pár beérni kevesebb pénzzel de több, jobban tervezhető idővel vagy kell a pénz annyira hogy az együtt töltött idő csökken.

Sőt az X-dik hét után már a kajánál is jön hogy mit főzzek, most mi volt, mit nem szeret a másik, mik az igényei pl mindennap friss étel, húspárti, levesgyűlölő vagy mindennap kell neki.

Kisállat kérdés, gyerek és a legfontosabb: hová tartunk így! Lépni egy kapcsolatban előre pl.

Sok mindent lehet tervezni, fejben gyönyörűen fest, amíg beszélünk róla addig mindenki kompromisszumkészebb, aztán a puding próbája az evés és lesznek buktatók, nincs kapcsolat anélkül, csak a kérdés hogy mekkora az a bukkanó és hogy elgurul-e egy kerék utána. Mi is megbeszéltük anno a spórolást, a munkát, mégis voltak belőle gondok és azok a tervek mára már csak álmok, mivel az emberek is változnak az évek alatt. Átterveztük és volt mindkettőnknek lemondani való, de kitartottunk.

Nálunk a legnagyobb problémát a pénz okozza/okozta mindig is. Bár, nálunk kimaradt a klasszikus, ismerkedős, randizós fázis és durrbele módon, alig 2 hét járás után, lassan összecuccoltunk, azért az anyagi dolgoknak is kellett pár hónap, amíg úgymond kiütköztek.

És a legnagyobb probléma ezzel, hogy sajnos se ő, se én nem tudunk spórolni, folyik a kezeink közül a pénz (persze a kötelező dolgok letudása után), így spórolni, amíg valamelyikünk az asztalra nem csap, nem fogunk tudni. Ez van, ilyennek fogadtuk el egymást.

A párkapcsolat elején mindenki idealizálja kisebb-nagyobb mértékben a társát (ami normális, ilyen az emberi elme), aztán egyre reálisabban látja a másikat, különösen együttélés során, amikor naponta szembesül a különbözőségekkel.

Emlékszem, amikor a párommal összejöttünk (úgy, hogy előtte már ismertük egymást egy ideje), a kezdeti időszak arról szólt, hogy naponta rácsodálkoztunk, mennyi mindenben egyezik a stílusunk, értékrendünk, preferenciáink. Izgalmas felfedezések voltak, amik erősítették a köztünk lévő kötődést.

Mire eljutottunk az összeköltözésig, már minden hasonlóságot és egyezést felfedeztünk egymásban, plusz addigra lecsengett az idealizálás korszaka is és a szürke hétköznapokban az eltéréseket vettük észre.

A párom épp tegnap este mondta, hogy "annyira másképp működünk!". Aztán megbeszéltük, hogy még mindig nagyon hasonló az értékrendünk és életstílusunk (legalábbis összehasonlítva más ismerőseinkkel, akikkel valószínűleg egy napot sem bírnánk ki egy légtérben), de most a különbségeket érzékeljük jobban.

Ez teljesen normális. Ha már az elején reálisan látnánk a másikat, akkor senki nem akarna párkapcsolatot. Jól rendezte el ezt a természet, hogy először kialakul a kötődés és amikor már elég fontos a másik, akkor kezdünk el apránként szembesülni a valósággal.

Ha azonosak az elképzelések arról, hogy kinek mi a feladata, akkor nem lesz vita (vagy kevés vita lesz) a munkamegosztással kapcsolatban.

Beszéljétek meg az elején pl, hogy ki viszi le a szemetet, kinek a dolga befizetni a csekkeket (vagy intézzétek el banki átutalással), kinek a feladata a bevásárlás, kocsimosás, stb...

Szerintem alapvető az, hogy milyen, mennyire hasonló a tempótok, ha egyikőtök gyors mindenben, a másik lassú, az nagyon rossz hatással lesz a kapcsolatra.

Az életritmusotok hasonló-e? Van, aki este szeret sokáig fent lenni, más meg reggel szeret korán kelni, este már fáradt, hamar ágyba megy, ezekben is jó az azonosság, vagy legalább hasonlóság..

Pénzbeosztásban is fontos, hogy egyezzen a véleményetek. Ha egyik fél spórol, a másik könnyen költekezik, rengeteg vita lesz..