Szerintetek is több rossz van egy férfival való együtt élésben mint jó?

Elkezdtem sorolgatni itt, hogy az ÖSSZES felhozott érved nálunk miért nem úgy van, ahogy te leírtad, de időközben rájöttem, hogy felesleges, és valószínűleg csak rossz lenne olvasni, hogy nekem milyen szipiszupi kapcsolatom van. Ezért csak röviden összefoglalom: lassan három éve élünk együtt, és nem érzem tehernek az együttélést, sőt, inkább segít (anyagiak, házimunka megosztása, csak hogy az objektív segítséget mondjam, a rossz hangulat meg a nyűgösség elhárítása már csak hab a tortán). Az általad leírtakat egyszer sem tapasztaltam. Sőt, egyáltalán nem tapasztaltam semmi rosszat férfival való együttélésben. Egyszer sem.

Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: jó kapcsolatban ez egyáltalán nem így néz ki. Szerintem neked azért teher, mert még nem jöttél rá, hogyan lehetne jó kapcsolatod, ami nem teher, nem megalkuvás. Sokat számít a párválasztás is, de nyilván a te viselkedésed is meghatározó.

Ez amit leírtál, ez szerintem mind akkor érvényes, abban az esetben, ha nem jó férfit választassz magad mellé.

Én párom mellett soha nem éreztem, hogy nem csinálhatok azt, amit akarok vagy bármiben is korlátozna..

Az én férjem soha nem várja el, hogy egyedül vigyem a háztartást, besegít ahol tud, ha szükséges.

Nagyon sokszor előfordult, hogy én vettem meg neki valamit, mert ha rajta múlt volna, ő nem veszi meg. Pl egy csoki vagy egy új kesztyű, kézkrém, hogy ne tördezzen be a bőre a munkától. De előfordult olyan is, hogy csak megleptem valamivel, ami ilyen férfikütyü a számítógéphez, mert ő biztos nem vette volna meg magától, mert azt nyomatja:" Van fontosabb is amire kell a pénz" .. én ilyenkor határozottan fellépek, hogy nincs duma, irány vegyük meg! És ez ilyenkor nagyon jólesik neki. Látom rajta :)

Viszont elfogadtam, hogy neki az alap, hogy legyen meg a napi doboz cigi. Amit csak azért támogatok, mert nem egy elmászkálós, haverozós, kocsmázós típus, nem iszik kb soha. (max alkalmanként egy sört) Nem csavarog, nincs az, hogy jaj minden hétvégén elugrok Xy-hoz meg hasonlók.

Nem csak emiatt, hanem sok más tulajdonsága miatt is nagyon tisztelem, felnézek rá és nagyon szeretem, ő tipikusan egy olyan férfi, akinek a családja az első. Mindezek mellett nem egy papucsférj, hanem igazi családapa, más megközelítésből szuper pasi :)!

Ezért is van az, hogy mikor feljön egy kollegája, hogy menjenk el sörözni vagy hívják én noszogatom, hogy igenis menjen, mert jár neki ennyi kikapcsolódás.

De másrészből megértelek, mert volt olyan párom, aki mellett közel sem éreztem így, rá semmilyen szempontból nem tudtam volna számítani, főleg nem egy családot ráépíteni.

Őt nem kellett küldeni haverozni, sörözni.. ő ment magától, mert neki ez volt az első, második és valahol utána a hobbijai mögött jött a kapcsolatunk.

Tehát hangsúlyozom: MINDEN VÁLASZTÁS KÉRDÉSE.

31N

Férfiként mondom, hogy igen, több a rossz, mint a jó.

Ez van, alapvetően inkompatibilisek egymással a két nem tagjai.

Sajnos a mi kultúránkban ez a szokás, hogy együtt él egy férfi és egy nő, de mindketten szenvednek ettől, és már nincs meg az a vallásos indíttatás sem, ami rávehetné az embereket, hogy ezt a szenvedést elviseljék.

Szerintem alapvetően újra kéne gondolni ezt az egészet.

Persze nyilván nem tud mindenki egyedül élni, mert egy saját lakást megvenni/fenntartani nem könnyű, nem is mindenki keres annyit, hogy megtehesse, de ahelyett, hogy egy férfi egy nővel él együtt, sokkal célszerűbb lenne, ha a férfiak a férfiakkal, a nők meg a nőkkel élnének együtt.

Ettől még ugyanúgy lennének párkapcsolatok, csak az együttélést vennénk ki a képből.

A férfiak férfiakkal élnének együtt, akár kettőnél többen is, pl. egy nagy kertesházban, a nők meg nőkkel ugyanígy. Mindenki jobban járna ezzel.

A férfiak délutánonként sörözgetnének, gyúrnának, meccset néznének, szalonnát sütnének, horgászni járnának, stb., a nők meg soppingolnának közösen, romantikus vígjátékokat nézhetnének, stbstb.

Aztán simán lehetne bármikor a pároddal egy randit megbeszélni, hol te mész hozzá át, hol ő jön át hozzád, hol elmentek közösen valami programra, akár nyaralni is együtt.

Mindenki boldogabb lenne így.

Szerintem rosszat fogtál ki.

Én nagyon boldog vagyok, hogy vele élek.Én itthon vagyok, így evidens, hogy mindent én csinálok.Nem teher a mindennapi főzés (hobbim, szenvedélyem a konyha), nem esik nehezemre az ingjeit vasalni stb.Nagyon jó az ágyban, figyelmes, udvarias, mindig gondol rám, és a lányomra is, pedig nem az övé.

Egyáltalán nem papucs, sőt, szeret engem ésszerű határokon belül "terelgetni".Talán mert jóval idősebb és tapasztaltabb mint én.

Nekem nem nyűg jól kinéznem, jó érzés ha bókol.

Progamjaink is vannak bőven, voltunk olyan koncerten pl. amit tudtam, hogy a háta közepére se kíván.

Imádom amikor őszintén dicséri a főztöm.

Egyedül vezette a háztartást mielőtt összejöttünk, de tip-top volt mindig a ház.

Ha valamit szétpakol, el is rakja maga után.

Összességében azt mondom, igenis nagyon jó együtt élni vele, mellette kelni és feküdni.

Bízzál, te is fogsz olyannal találkozni, akivel öröm lesz az együttélés, a hétköznapok.

Sok szerencsét és kitartást kívánok! :)

32N

""Azt sem értem ha a véleményemmel egyedül vagyok,akkor hogyan lehetséges hogy a munkahelyemen a nők 80-90 százaléka elvált?""

Nem a "aljas lusta disznó" férfiak miatt. Ahogyan viselkednek nők többsége, nem vagyok meglepődve, ennyi elvált magányos nő van.

Nincs benned hiba, csak ahogy a többiek is írták, rossz párt találtál.

Egyébként ahogy végigolvastam, egy az egyben az exemre ismertem. Aki egyébként nő volt és sokkal rendetlenebb nálam. Igaz, horkolni nem nagyon hallottam.

Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy nem laknék szívesen együtt egy lánnyal....