Ha párom és gyerekem érdeke különböző de mindkettőt szeretem melyikük érdekét vegyem figyelembe?

#23 Normális helyen ez nincs is így. Vendégként kezelik, akit jó esetben szeretettel fogadnak.

(Én legalábbis sosem vártam el párom szüleinél, hogy hozzám idomuljanak, ő se nálunk... Ismerősi körben sem láttam ilyet.)

Még valami: más lenne a leányzó fekvése, ha a párod pici kora óta veletek lenne, kvázi ő nevelte volna fel.

Úgy vszeg tudná apjaként szeretni a párodat, és máshogy viszonyulnának egymáshoz, sokkal fesztelenebb lenne a hangulat, és a lányodat sem érintené ennyire... zavaróan.

Plusz: másik nem. 17 évesen a saját apám előtt is szégyenlős voltam, nem egy kvázi vadidegen pasas előtt, aki anyum aktuális barátja (ha anyáék "csak" elváltak volna).

Azt azért ne felejtsük el szerintem, hogy ha egy 17-18 éves lánynak barátja lesz, az nem valószínű, hogy oda fog költözni, max. ott tölti a hétvégét. És azt sem úgy, hogy használja az egész lakást, hanem zömmel csak a lány szobájában.

Nem basáskodik, hogy úgy mondjam, csak vendég.

A kettő nem ugyanaz.

"Párommal hiába beszélgettem ezredszer is arról hogy próbáljon igazodni a gyerekemhez még egy kicsit legalább amíg kamasz,nem érti miért kellene.Csak azt hajtogatja hogy ő is ugyanolyan családtag,neki is jól kell érezni magát az otthonában."

Ez elég gázt viselkedés... főleg, hogy nem nem IS kell jól éreznie magát. de pillanatnyilag ő az egyetlen akit nem zavar a helyzet, és nem azért de ez nem az ő otthona... csak ott lakik.

Kedves Kérdező!

Beszélgess minél többet a lányoddal, ha bízik benned (és miért ne bízna), akkor bátran el fogja mondani, hogy mi az ami zavarja, esetleg bántja.

Aki írta ezt a menstruációs dolgot, ezzel nem teljesen értek egyet, hisz egy felnőtt férfi tudja, ez természetes egy nőnél/lánynál, a lányod is tisztában van azzal, hogy bizony a menstruációról már a férfiak is hallottak.A fürdőszoba és WC ajtót kulcsra lehet zárni, 17 évesen már nem kisgyerek.

Mond el neki, hogy szeretnél boldog lenni, de ha ő boldogtalan, feszült, akkor ez nem fog menni.

Én olyan szituban vagyok, hogy van egy kislányom, aki most kezdte a sulit, apjával különköltöztünk, akit rajongásig imád.Eleinte nagyon ellenséges volt velem, meg hogy neki apa is kell, és lakjunk újra együtt.Elmondtam neki, hogy számomra mindig ő lesz a legfontosabb, de szeretem X-et, és adjon egy esélyt neki.

Úgyhogy most az van, hogy hol itt nálunk van a gyerek, hol az apjánál.Nagyon szereti a párom, de ez nem jött csak úgy magától, össze kellett hoznom.

Tudom, merőben más a két eset, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ha beszélgettek minél többet, nem reménytelen.

De a pároddal is beszélned kell, hogy neked sem jó ez így, nem jó két tűz között őrlödni.

Sok sikert kívánok!:)