Költözés vagy ne? Mit tegyek?

Ne. Nem mennék bele. Egy együttéléshez mindkét fél kell, ha belekényszerítenek annak következménye lesz, lesz egy állandó vita ászod: te akartál összeköltözni!

Ő otthonról akar szabadulni, tehát nem veled akar élni és azért hanem gondolom azt akarja csinálni amit ő akar... el akar otthonról jönni, tegye meg, de ne rád akaszkodjon. Főleg pénz nélkül. Nem várható el hogy eltartsd és az sem hogy a szülők tegyék ezt, főleg hogy a tieid tegyék ezt, miközben gondolom ők úgy vannak vele: jobb otthon neked mert nem tudnak fenntartani azért egy albit hogy ti összeköltözzetek. Érthető módon!

Értesd meg vele hogy az együttélés, összeköltözés nagy anyagi áldozat, ráadásul a tanulásra is hatással lehet, hisz új a suli (itt adódik a lehetőség másik kapcsolatra, meg fogtok változni) és mellé még egy teljesen új szitu hogy megszokd a másikat, megismerd az igazi oldalát, ha nem megy akkor jönnek a viták, kihat a sulira... Tartalék kell, fix bevétel, különben repülés van az albiból! Hitelt meg ha nem muszáj nem szabad felvenni. Felesben tudjátok ezt úgy állni hogy a hónap végén nem csak zsíroskenyér lesz? Gondolom nem akarja azt hogy csak létszükséglet, olcsó dolgokat kelljen venni mert másra nem telik. Gyerek még ezek alapján ahhoz hogy belássa hogy két minimálbérből is nehéz kijönni, nem hogy két egyetemistának. Nem nagyon láthat bele az otthoni kasszába hogy mire mennyi megy el. HA emiatt szakít, akkor jobban jártál! Nőként mondom!

Nőként mondhatom, hogy sajnos a legtöbbekben igazuk van.

Ha annyira el akar költözni, tegye, de neked nem kötelességed összeköltöznöd vele, attól, mert együtt vagytok. Ettől függetlenül ti két ember vagytok, nem vagytok összenőve. Tanulj, tanulj, tanulj, ennyit tudok tanácsolni. Ha ő nem érti meg, hogy most még nem megy, az anyagiak miatt sem, meg amúgy sem szeretnéd, akkor csapja csak ki a hisztit. Ez is egy dologra jó: hogy hasson rád, semmi másra, meg azért csinálja valószínűleg mert nem kapja meg, amit akar. Ha nem képes racionálisan végiggondolni a helyzetet, legalább anyagi szempontból, és nem is szeret téged annyira, hogy megértse, te még nem állsz rá készen (19 évesen, normális) akkor hadd menjen.

"az utolsónak, ez egy nagyon szép monológ Disney mesébe, csak a való világban nagyon nincs helye az ilyen képzelgéseknek,"

Erről beszéltem, nyuszó-muszó! A szerelem nem képzelgés. Nem holdfényes lányregény, hanem létező szenvedély. Túl közel 50 felejthető kapcsolaton és egy elrontott házasságon, 40 évesen találtam rá másodszor. Közben is sokszor hittem azt, hogy szerelmes vagyok, hiszen a dolog természetéből adódóan mindig az éppen aktuális szerelmet hisszük a legnagyobb, legszentebb, legidőtállóbb köteléknek, és csak amikor vége, amikor elmúlt, akkor jövünk rá, hogy múló momentum volt csupán az életünkben.

57F