Szerelem nélkül milyen együtt élni?

Szerintem ez a legtöbb, amit tehetsz.

A szerelem egy idő után elmúlik, és átalalkul szeretetté, békés egymás mellett éléssé, ha a felek jól csinálják. De lángolás, érzelmi hullámvasút, különösebb izgalmak már nem lesznek.

Éljetek együtt és tiszteljétek a másikban, amit lehet: azt, hogy gondoskodik a gyerekről, rendben tartja a házat, dolgozik, mosolyog.

Ez is szeretet, ez is együttélés, csak másképp. És van benne szépség, sőt, boldogság is. Csak más.

Vérmérséklet kérdése, amíg tudtok figyelmet adni a másiknak, szeretetet (ha szerelmet nem is), addig jó lehet. Egy idő után mindkettőtöknek lesz egy külön élete ebben a szituban, elkezdtek sokszor átlépdelni a másikon, lesznek belőle konfliktusok, ha egyáltalán nincs szeretet, akkor ez szét fog verni. Amíg szereted és ezért tolerálod, segíted a másikat, addig frankó. Nekünk nem működött, illetve úgy működik, hogy én elköltöztem, együtt nevelgetjük a gyerekeket sokszor együtt vagyunk, ott is alszom néha, de sokszor van feszkó így is, akkor minimál beszélgetés, csak egymás mellett élés, és alig várom hogy hazamenjek a saját külön otthonomba. (ha ez nem fért volna bele anyagilag, ez a kétlaki élet, már régen elváltunk volna).

43/F

Hát, ha neked ebben a megalázó, semmilyen fos izében élni kényelmes, akkor csináld. Mert én ezt nem nevezném házasságnak. És nem, a gyereknek sem jó ha azt látja, hogy a szülei nem boldogok együtt. És nem hülye, észre fogja venni.

Kiszúrtok saját magatokkal, és a gyerekkel is. Neki nem jó látni a szülei boldogtalanságát, és ha nem lennétek gyávák, elválnátok, és megtalálhatnátok még mindketten mással a boldogságot. Ez nem élet. Tényleg így akarod leélni? Egy ilyen semmilyen kapcsolatban?