Nektek hogy esne ha a vőlegényetek nem ellenezné, hogy kimenj külföldre?

Miért, te nem ott fogsz lakni? Neki veszed?

Senki nem kötelez arra, hogy luxuslakást vegyetek, ő sem tart kést a torkodhoz.. te pedig pont addig maradsz kinn, ameddig akarsz és pont annyit gyűjtesz, amennyit jónak látsz.

Akkor miért nem veszi meg a lakást most? Saját nevére. Aztá így már nem kell majd albérleti díjat fizetned, csak a rezsi felét. Emellett pedig kereshetsz normális munkát és az sem lesz baj egyelőre, ha csak éldegélsz belőle. Közben majd szorgosan keresel jobb melót.

A kérdésed láttán az volt az első gondolatom, hogy örülj neki, hogy támogat, de ebben az egészben én nem igazán a támogatást látom.

Te szrban vagy, ő jól keres, miért nem fizetésarányosan fizetitek az albérletet? Legalább nagyjából... Nálunk 1/3 - 2/3 arány van. Ez neki is és nekem is vállalható.

Igazából még mindig nem értem...

Te nem ott akarsz lakni? Te veszed az egész kecót?

Ha neked kisebb igényed van akkor beszéld meg vele. Eddig csak arról volt szó, hogy csődbe mentél és itt nem jutsz egyről a kettőre.

Ha szeretnél inkább vele lenni, de szerényebb körülmények között akkor beszéld meg vele.

"Csak annyi a bajom vele, hogy azért kell kint güriznem éveket hogy ő luxus lakàst tudjon venni."

A kérdésedből nekem az jön le, hogy az ő pénzéből venne most saját nevére egy lakást. Ez tök jó, az albérlet úgyis csak nyeli a pénzt. És ha majd te is egyenesbe jöttél odakint, akkor hazajössz és vesztek közösen egy lakást, te is a megtakarításodból meg ő is a megtakarításából (vagy a saját lakását eladva annak az árából).

Ez szerintem korrekt. (Egyetlen érthetetlen pont nekem, hogy ha hazajössz, akkor mitől lesz tartósan jobb az anyagi helyzeted, vagyis akkor többet fogsz-e itthon keresni, mint most? Mert különben az egésznek sok teteje nincs, és tényleg azt kéne átgondolni, hogy ebben a szakmában van-e értelmes jövőd, vagy váltani kéne.)

De ha te mindezt nem így szeretnéd, akkor még mindig nem értem, hogy valójában MIT is szeretnél pontosan most, illetve ha egyáltalán tudod, mit szeretnél, akkor miért nem osztod meg vele is?

Én viszont a legtöbb válaszoló reakcióját nem értem.

Itt nem arról van szó, hogy a kérdező külföldi karrierre vágyik, és ebben támogatja a leendő férje!

Komolyan, itt mindenki szerint normális, ha egy jegyespár nem "MI"-ben, hanem külön "TE" meg külön "ÉN"-ben gondolkodik???

Most nem azért, de ha az én vállalkozásom menne tönkre, az nem az ÉN egyéni szoc problémám, hanem a MI problémánk lenne. Ahogyan fordítva is: ha a férjem kerül nehéz helyzetbe, az szintén KÖZÖS gond, aminek együtt törekszünk a megoldására. Nem ez a házasság alapja, hogy segítjük egymást, együtt megoldunk mindent, bármeddig is ér a sz..r???

Az meg már hab a tortán, hogy a vőlegény luxuslakást akar venni mer' annyi pénze van, de közben vígan végignézné, hogy a menyasszonya évekre eltűnne mellőle...

Van az a szitu, hogy tényleg csak külföld a megoldás, de ez nem az. Ha pedig az a szitu állna fenn, akkor is az lenne a normális, hogy oké Szívem, vagy megyünk együtt, vagy maradunk, és itthon próbálunk meg talpra állni.

Akkor vegye meg a párod a lakást, te beszállsz a rezsibe, és ennyi. Nem kell neked is beszállnod.

De miért nem lehet erről beszélni a pároddal, hogy hogy képzeled el a jövőt?

15:13,

Igazad lenne, ha a leírás szerint nem a kérdező nyitott volna azzal, hogy "mondtam neki hogy sajnos ki kell mennem". Azaz ő eldöntötte, hogy neki ki kell mennie. Ennyi.