Közös ház anyósékkal, külön elszeparált/elválasztott emeleten. Mire kell figyelnem a konfliktusok elkerülése érdekében?

Èn is voltam így az egyik ex-el. Nem hiába ex. Külön lakás volt. De az anyja minden reggel átjárt. Mindig át kellett menni enni. Magánélet nuku. Minden hang áthallatszott. Kora reggel tilos volt elmeni mert hogy ők még aludtak...

Kutyát tartottak. Közös volt az előtér. Minden nap össze szarva. Stb... mentünk vhova látták. Faggattak. Jöttünk akkor is.

Nem minden anyós és após az ördögtől való, és alkalmazkodás képtelen.

Ezt így nem lehet megmondani előre, mik lehetnek a konfliktus források, a lényeg viszont az, hogy őszinték legyetek egymáshoz, és tisztelettudóak.

Ma sok ember úgy gondolja, képtelen együtt élni a párja felmenőivel egy lakásban, vagy akár a sajátjaival felnőtt korban. Én több generációs házban nőttem fel, és visszagondolva, mindig volt kihez futnom, mindig volt otthon valaki, és ez megnyugtató volt számomra. Szerettem a nagy családot, viszont mindenkinek meg volt a saját élettere is. Ez fontos, hogy legyen hova visszavonulni, ne lógjanak a felek egymás szájába.

Ami fontos lehet: külön konyha, külön fürdőszoba, és egyáltalán külön lakrész. Innentől alkalmazkodás kérdése az egész.

Nyilván ha az ember többed magával él, akkor többet kell alkalmazkodni, de valamit valamiért. Én úgy gondolom, hogy ma sem rossz dolog két generáció egy fedél alatt, viszont jobban oda kell figyelni, és mindenkinek legyen meg a saját feladata, dolga, és azt végezze el. Az emberek egyik fele azért mondja azt, hogy semmiképp nem menne ebbe bele, mert tudja, hogy valóban lehetetlen, kompromisszum képtelen helyzetek szülne az együttélés.

Azonban ha normális szülőkről, felnőttekről beszélünk, akkor szerintem működő képes.

Nem csak a rigolyás problémát lehet látni az idősebbekben, akik mindenben csak keresztbe tesznek, és feltartanak.

Nekem az volt a természetes, hogy a nagyszüleim is ott voltak, és volt egy év, mikor hatalmas összeveszés volt. Aztán, a dolgok helyre jöttek, és mindenki tanult belőle, és minden jobb volt mint előtte. Szóval erről is van tapasztalatom, így én azt tanultam, hogy a dolgokat meg kell beszélni időben.

Végig kell gondolnod, hogy a párod szülei milyenek, és mit vállalsz el ezzel.

A nagy részük az ördögtől való, reménykedj, neked a jobbik feléből osztottak.

Arra figyelj, ha elkezdenek pattogni hülyeségeken azonnal beszéld meg a pároddal. AZONNAL. MÉG EGYSZER LEÍROM, AZONNAL. Ha rövid időn belül rájön, meghibbantak a kedves szülei, ellünök fogtok összefogni, ami bizonyos fokig játék nak sem utolsó, no meg nem tudnak szétmarni benneteket.

Tényleg tőlük és a mentalitásukon múlik.

Az kevés h most szeretnek, meg ti is őt, mert nem éltek együtt. Ha 100%ig le tudtok szeparálódni, akkor sokkal kevesebb konfliktus.

Ha ők maradiak, irányító, markáns személyiségek, akkor van baj. Különben simán el lehet lenni.

Nálunk a férjem él anyóssal, szóval az én családommal lakunk egy házban. (anya, testvér) Se a férjemnek, se nekem nincs ezzel semmi bajunk, se anyuéknak. Jó a viszony velük. Anno ők kérték, hogy maradjunk ha nem gond, mert a ház túl nagy lett volna kettejüknek, és kihasználatlan.

Belülről van leválasztva, van magánszféránk, van saját kijáratunk természetesen. Nem emeletes, a ház hosszúkás alakú, és mi a hátsó kert felőli részben lakunk.

Nálunk Arra kell figyelni, hogy egyszerre ne menjen a mi, és anyuék mosógépe, mert az túlterheli és lecsapja a villanyórát. Kb ennyi.

Megéri azt a havi 80 ezret nem kidobni az ablakon albérlet címén, amit azáltal félreteszünk, hogy itt lakunk.

5-6 év múlva elképzelhető, hogy elköltözünk mert anyuék messzire akarnak költözni, mert unják ezt a várost. Elég régóta megvan a ház. Addigra megspórolunk annyit, hogy a ház árának feléből (mivel az én nevemen is van), plusz a megtakarításunkból vegyünk egy lakást a fővárosban, valamelyik külső kerületben, és nem verjük hitelbe magunkat.

Ha jó a viszonyotok, és van magánszférátok, tehát nem egy légtérben laktok akkor szerintem nincs okod aggódni. Ha meg mégsem jön össze, akkor külön mentek.

Rokonom és a férje, plusz a rokonom gyereke a rokonom nagymamájánál laknak, egy lakásban. Gondolhatod mennyi magánéletük van. Na így semmiképp nem költöznék össze senkivel az biztos.