Ha a barátom Katona lesz, az mikkel jár? Mennyit lesz távol?

Miért nagybetű a katona szó?

1, Milyen katona? Tiszt szeretne netán lenni? Vagy szerződéses közkatona?

2, Hétvégenként jó-esetben láthatod. Kiképzés és tanulás sok lesz neki mindkét esetben így nem lesz telefonon üzengetés egész nap.

3, Ha szereted és tényleg szereted, akkor támogatod és segíted abban hogy előrelépjen a saját életében. Nem pedig nyafogsz állandóan hogy hiányzik.

Keveset és a dolgok jelenlegi állása szerint nincs kizárva, hogy valahova harcolni is küldik majd (ne legyen igazam).

Ezt neked kell eldönteni, ha szereted támogatod és bízol benne,hogy vigyáz magára De az is érthetõ ha nem bírod elviselni a folytonOs aggódást. Én nem tudnék vele maradni mert állandóan félteném és azon tördelném a kezem,hogy mikor kapok rossz hírt.

Legnagyobb részüknek egy-egy huszonnégy órás szolgálaton kívül, ami max. pár alkalom havonta nem igen kell távol lenni otthonról többet, mint bárki másnak, aki pl. a közigazgatásban dolgozik. Persze olyanok is vannak, akik folyton kúsznak másznak, felkészülnek, ide-oda mennek és alig vannak otthon. Na meg önként is elmehet missziókba fél évre, ami közben vagy van egy hét szabadság, vagy nincs.

Olyan helyzet meg bármikor lehet, hogy aszondja árvíz van,vagy most migráns áradat és akkor menni kell nekik hetekre is és nem szólnak ám előre, hanem keresztül húzzák a családi programot, vagy akármit. Vagy ha épp készenlétben van, akkor mondjuk nem hagyhatja el a környéket, mert meg van adva, hogy mondjuk ha szólnak, akkor 3 órán belül be kell neki érni éjjel-nappal, bármikor.

A férjem katona, legutóbb több mint egy hónapot dekkolt a határon úgy, hogy mindig tologatták, hogy mikor jön majd haza, két hétnek indult eredetileg. Volt misszióban is fél éveket, volt homokzsákokat rakodni is, volt kiképzésen, kitelepülős lövészeten. Vannak kollégái aki tényleg alig vannak otthon. Nincs ebben semmi. Engem nem zavar, természetes. Ez egy ilyen munka. Ha épp sokat van itthon, akkor meg az természetes.

Ez van. Ez a munkája. Ha neked ez már most nem tetszik, akkor keresss magadnak valami irodistát. Egyszer mondta a férjem, hogy úgy örül neki, hogy neki én vagyok a felesége, mert néha hallatszik a hisztériázás a telefonból, mikor egy-egy kollégáját hívja a barátnője, mikor huzamos ideig van feladatuk és nem tudnak hazamenni. Nem is értem az ilyet. Nem bulizni van. Nem tartom magam különlegesnek azért, mert nem csinálok ügyet a dologból, szerintem ez normális. Főleg, hogy ha pl. kamionos lenne, mint a barátnőm férje, akkor meg havonta alig pár napot látnám. Képzelheted pl. milyen volt neki, mikor Ukrajnába volt fuvarja a férjének és pont akkor törtek ki a zavargások. Az én férjem legalább ha ilyen helyen van, akkor felkészülten megy oda, fegyverrel nem egy rakomány fagyasztott borsóval.

Addig nem te kapod a levelet, amíg nem vesz el kb. mert nem te leszel a legközelebbi hozzátartozója. Tuti nem téged fog addig megjelölni, hanem a családjából pl. az anyját. És az se levelet kap, hanem személyesen kimennek hozzá.

Abból kindulva meg, hogy "barátom" meg "iskolások" vagytok, ennek vajmi kevés esélye van, hogy ti együtt érjétek meg, hogy ő misszióba járjon.

Kislány, olyan miatt aggódsz, ami el se fog jönni.

https://www.youtube.com/watch?v=ScNNfyq3d_w

Addig meg nézegesd ezt és sírj. :D Úgy is annyira bele akarod élni magad, hogy olyan lesz, mintha kb. egy amerikai katonával készülnél összekötni az életed.