A nagy többség, aki járáskor nagyon szerelmes, együttélés során kiábrándul ahhoz képest, amit várt? Létezik együttélős kapcsolat, ami évek után sem unalmas sosem?

A nagy többségről nem tudok nyilatkozni, csak a saját tapasztalatomról.

Mi kb 4 hónap után költöztünk össze, de az sem úgy zajlott, hogy akkor csomagoltunk, és egyik nap még itt a másik nap ott. Én egyedül éltem, és ő pedig egyre többször aludt nálam. Először csak fogkeféje volt nálam, később már egy polcot kapott a ruhásszekrényben stb.

Az a szép benne, hogy volt egy szép átmenet az egészben, ami olyan természetesen történt meg, hogy szinte fel sem tűnt, csak, hogy már együtt élünk. Azóta már költöztünk többször egyik albérletből a másikba, együtt szépítgettük az otthonunkat mindenhol.

Egyáltalán nem volt kiábrándulás nálunk, mert csak azt tudtuk, hogy együtt akarunk lenni amennyit csak lehet, és élveztünk minden egyes percet. A fokozatosság miatt könnyű volt összecsiszolódni is. Igazából nálunk sosem voltak olyasmikből viták, hogy a másik nem mossa el maga után a tányért, vagy dobozból issza a tejet a nyitott hűtőajtó előtt. Mindent értelmes emberek módjára meg tudtunk beszélni, és így lett teljesen működőképes a dolog.

Azóta eltelt 5 év, és még mindig ugyanannyira rendben van minden, mint a legelején.

Az unalomról pedig csak annyi, hogy ez szimplán az adott 2 emberen múlik. Ha nem fektettek bele időt és energiát, hogy érdekes és izgalmas maradjon, akkor igenis unalmas lesz. Tenni kell érte, hogy ne legyen, akkor is ha néha nehezebbnek tűnik.

Kellenek a tartalmas együtt töltöttöt programok, a szürke hétköznapokat is fel lehet dobni nagyon könnyen.

Nálunk pl az esték elég változatosak, van, hogy filmet nézünk, van, hogy társasozunk, sétálunk egy nagyot, moziba/étterembe megyünk, összejövünk baráti társasággal, vendégeket hívunk vagy vendégségbe megyünk.

Persze ez sem arról szól, hogy az élet minden napja izgalmas és változatos, mert mindenképpen vannak unalmasabb időszakok (pl. télen, amikor kevesebb a lehetőség arra, hogy kimozduljon az ember otthonról), de az összkép számít, hogy mindig tudunk új dolgot kitalálni, új helyekre elmenni, új dolgokról beszélgetni stb. A kulcs, hogy energiát kell fektetni a kapcsolatba, és nem várni, hogy magától történjen csoda, mert nem fog, legalábbis nagyon ritka esetben történik meg magától.

Mi az első együtt töltött év végén költöztünk össze. Alig vártuk, hogy még több időt töltsünk együtt, egymás mellett ébredjünk, együtt feküdjünk. A szerelem nem elmúlt, hanem erősebb lett.

Az is igaz, hogy mi fél év együtt élés után összeházasodtunk...de attól még ugyanúgy együtt élésről van szó nálunk is.:) Majdnem 6 éve együtt vagyunk, májusban lesz 5 éve hogy együtt élünk, és 1 percig sem volt unalmas.

Az a titka, hogy az együtt járós időszakban nem csak dugni kell összejárni, hanem megismerni egymást:) És akkor nem ér csalódás összeköltözés esetén. Na meg az, hogy csak olyannal szabad összeköltözni, akit valóban szeretsz.