Hogyan oldjátok meg párkapcsolatban azt, ha nagyon eltérnek az étkezési szokásaitok?

Párom (a srác) nem tud főzni, így főtt kajában azt tudja enni, amit megcsinálok, meg tudok csinálni. És általában azt tudom megcsinálni, amit én is szeretek.

Nem szeretem a zöldségesebb kajákat, a párom szól, hogy most már lehetne, mert hiányzik neki. Az eltérő étkezési idő meg azért nem számít, mert nagyfiú. Fogja magát és megnézi mi van a hűtőben. A gyomra nem bírja a nehéz kajákat, de tény, kalóriadúsabbakat eszik, mint nekem kellene. Ilyenkor nem úgy főzök, hogy mindkettőnknek egyenlő adag jusson, így megkóstolni megkóstolom, ő meg jól lakik. Én meg eszem a nyúlkajám. 3 gázrózsa van a tűzhelyen, szóval ha már neki látok az ő kajájának közben össze tudom dobni a sajátom mellette.

Mivel én főzök, az alapanyagokat is én veszem. Így ebbe nem szól bele, hogy milyen minőség. (próbálok jókat, szemét kajával nem mérgezném magunkat...)

Nálunk csak a második ponton van eltérés.

Én vásárolok be általában, én is főzök. Ebből nem volt gond sosem, mint ahogy az ételekkel sem, hasonló az ízvilágunk, sosem volt panasz a főztömre :) Néha a barátom is bevásárol (mindketten figyelünk a minőségre), előfordul, hogy mást is vesz, mint ami nekem alapból eszembe jutna, de az tök jó tud lenni, olyankor kreatívkodok egy kicsit az alapanyagokkal és nézek új receptet.

Nagyon ritkán eszünk együtt, én 6 körül érek haza, ő legkorábban 10-kor, ha mindig megvárnám a kajával, éhen halnék :) Amúgy is ő kap enni a munkahelyén, nem mindig éhes este, én meg nem szeretek ennyire későn enni, nem alszom utána jól, még úgy sem, hogy 1 előtt szinte sose fekszem le.

Általában 2 naponta munka után főzök (abból viszek az irodába is ebédet), annyi alatt elfogy. Szendvicsalapanyag, gyümölcs mindig van itthon egyébként is, néha a barárom is hoz haza kaját a munkahelyéről, néha a városban eszünk (pár hetente általában). A barátom nem várja el, hogy kiszolgáljam, nem ugráltat, ugyanúgy felnőtt ember, ugyanúgy 2 keze van ill. szája, ha szeretné, hogy én csináljak valamit, megkér, ha ő is meg tudja, megoldja :)

Mindenki magának készít/rendel/vesz ételt, és akkor eszik, amikor akar. Gond megoldva!

30/N

Nàlunk pàrom nem tud főzni, így azt eszi amit én csinàlok. Kb hetente 1-2-szer szoktam nagyobb kajàkat csinàlni (ràntott husi, sült husi stb) a többi napon marad a tészta, ràntotta, kenyér,mirelit pizza(párom nagy kedvence), egyszerűbb kajàk. De van hogy 3 napig nem főzök.

Párom simàn elélne kenyéren,igy nem lenne különösebb baj :D

Egyébként sajnos az ízlésünk eléggé különböző, igy nagyjàból mindig ugyanazokat a kajàkat csinàlom, amiket mindketten megeszünk.

Bàr pàromnak van az az undorító szokàsa, amiért a legszívesebben fejbe vàgnàm a serpenyővel, hogy ha valami új kajàt csinàlok, esetleg olyan hozzàvalóból amit még sose kóstolt, húzza a szàjàt úgy mintha kakit etetnék vele (így ment tönkre a karàcsony esténk...)

Ő éjszaka dolgozik, én nappal. Igy elég kevésszer eszünk együtt. Ha mondjuk én otthon vagyok, ő dolgozik (igy ugye délutàn 2-3 körül kel fel) akkor úgy csinàlom az ebédet hogy akkorra legyen kész és igy én is akkor eszek.

Utolsó kérdésedre csak annyi, hogy együtt szoktunk bevàsàrolni igy akkor közösen vàlasztunk (a legtöbbször magyar termèket). Husit vàsàrolok én egyedül, abba ő nem szól bele.

3 megoldás is van:

1. külön étkezések, mindenki magára főz

2. közös rutin és étkezések kialakítása sok beszélgetéssel és kompromisszummal

3. az egyik fél alkalmazkodik többé-kevésbé a másik életmódjához

Nálunk a férjem kezdetben egészségtelenül étkezett, minden nap húst fogyasztott, nehéz ételeket evett, rossz minőségű ételeket vett, sok fast food, édesség, nassolnivaló, cukros üdítő, stb. - mert otthonról ezt hozta magával! Náluk a családban ez természetes volt.

Én lakto-ovo vegetáriánus vagyok 15 éve, így nagyon nagy hangsúlyt fektetek az egészséges, természetes alapanyagokra, körültekintő, kiegyensúlyozott étkezésre. 2-3 év alatt a férjem magától átállt az én étrendemre, annyi különbséggel, hogy ő nem lett vegetáriánus, néha fogyaszt húst (havi 1-2x, általában halat), de ugyanúgy odafigyel a vásárolt ételek minőségére, változatosan főz, mindent kipróbál. Időközben pedig átálltunk a bio tejtermékekre és növényi tejekre (kókusztej, mandulatej, stb.), ami pár éve szerintem elképzelhetetlen lett volna - ráadásul ő maga vetette fel, hogy változtassunk ebben is.

Én sosem győzködtem, csak amikor főztem kértem, hogy kóstolja meg ő is, a többi magától jött.

Nálunk annyi a nagy különbség, hogy én nem szívesen fogyasztok disznóhúst, de ha csak az van, megeszem azt is. Így általában csirkét szoktunk vásárolni, szárnyat vagy combot, nekem meg mellet.

Nálunk amin "vita" szokott lenni, az az, hogy én nem vagyok egy nagy étkű csaj, és ezt ő sokszor zokon veszi. Viszont azt teljes mértékben neki köszönhetem, hogy mióta vele vagyok, nem fogyasztok gyorséttermi kajákat! :D

Szóval nálunk eléggé kompromisszumokon működik a dolog, de nem kell egyikőnknek sem nagy áldozatokat hozni, mert azért nagyjából egyforma dolgokat szeretünk. :)