Lányok, nem érzitek kellemetlennek ha eltart a pasitok?

Az együttélést is kellemetlennek érezném.

Szóval ha már saját lakásban élek, értelemszerű, hogy annak alapjait én (és az eredeti családom) teremtem meg.

Ha a fiú sokkal jobb módú, és szivesen, viszonzás nélkül adja, tudok elfogadni is.:)

nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni (még nem is voltam).

az is épp elég kényelmetlen, ha a szüleid tartanak el, míg fősulira jársz, vagy míg nem találsz utána munkát.

kiszolgalatot helyzetben egy okos no soha nem megy bele

Inkabb tanul dolgzik munkat keres

Társadalmi elvárás, hogy a nő dolgozom, mint az igásló, tartsa el magát, cicomázzon, főzzön, vigye a házimunka nagy részét, és közben mosolyogjon.

Az emancipáció lényege nem ez kéne hogy legyen, hanem a választás lehetősége. Szerintem nem ciki, ha a párom tart el, ha nem kihasználom, hanem így működünk jól, egységként. Azaz én is hozzáteszem a magam részét a családunkhoz, akár úgy, hogy bevásárolok, hivatalba járok, főzök, kivasalom ingét, vagy úgy, hogy gondoskodom a gyerekeinkről. A modern kornak úgy kéne kinéznie, hogy ha akarom, akkor dolgozatok (férfire és nőre is értem), ha akarom, akkor máshogy járulok hozzá a családunkhoz, úgy, ahogy a párommal meg tudjuk beszélni. Hogy csak mi ketten döntjük el, hogy ki mekkora részt vállal a pénzkeresésből, és mekkorát a mindennapi feladatokból.

De sajnos a jelenlegi gazdasági helyzetben ezt kevés család engedheti meg magának (mi se). És innentől jönnek azok a válaszok, hogy egy nő legyen képes gondoskodni magáról (attól még, hogy épp nem keres, ha szüksége lesz rá, meg fogja oldani), meg hogy mennyire unatkoznék otthon.

Más dolog a plázacicákról beszélni, de nekik meg az a munkájuk. Az ilyen kapcsolatokban a férfi általában tisztában van vele, hogy a szexért és a megjelenésért fizet.