Más is magányosnak érzi magát a kapcsolatában?

Nem.

Ha meg így érzed, akkor meg minek vagy kapcsolatban? Ha nem tudjátok felnőtt emberi módon ezt megbeszélni, hogy pl. jó lenne egy kis közös program, akkor meg mi értelme ennek a kapcsolatnak?

Ennyire gyáva nem lehetsz, hogy nem tudsz kilépni egy rossz kapcsolatból!

Volt egy ilyen időszakunk, nagyon rosszul éreztem magam. Viszont mindketten meg akartuk menteni a dolgot és tettünk is érte. Rengeteg törődés és a közös programok sokat segítettek. Nagyon nehezemre esett feladni a büszkeségem, és ha ő nem kezdeményezett akkor nekem kellett. Aztán egy idő után már ő is. Visszagondolva megérte a befektetett energia. Szedjétek össze magatokat, tartsatok ki egymás mellett, ha menthető a dolog! Minden jót!

25/N

Ha nincs semmi akkor az nem kapcsolat.:/

Ideje elbeszélgetni vele vagy továbblépni.

"Kedves" hármaska!

Nem tudom hol olvastál ilyet, hogy megterhelő számomra.

Leírtam a válaszomat a kérdezőnek, ha neked nem tetszik lapozz tovább, ne itt írogassál nekem, mert nem érdekelnek az okosságaid. Megláttál egy szót és ezen lovagolsz. Neked biztos tökéletes a kapcsolatod, gondolom abban is így aggatod a körmödet. Már ha van egyáltalán aki elvisel. Minden jót!

ezt most kaptam egy hirlevélben. bemásolom neked. pont erről volt szó.

Ez az a probléma, amivel a leggyakrabban találkozom. És kitalálod, hogy nők vagy férfiak panaszkodnak-e inkább emiatt? Ha a nőkre szavaztál, akkor bingo!

Ha úgy érzed, csak te fáradozol a kapcsolat jobbá tételén, tudd, hogy nem vagy egyedül! A párod pedig csak ücsörög a babérjain, fogalma nincs, mi a probléma, sőt – kétségbeejtő -, de észre sem veszi, hogy probléma van!!!

A válasz ilyenkor három stádiumon megy keresztül:

1.: Szakítás, válás.

Mellékhatás: a probléma nem oldódik meg, a következőben (meg az azután következőkben) kísérteties módon megismétlődik.

Ha ezt a szakaszt megússza/túléli/megkerüli a kapcsolat, akkor

2.: Próbálkozol kitartóan, a végtelenségig.

Mellékhatás: kifáradsz, kiürülsz. Nincs miből adni tovább, kifogyott a szeretet-tank.

3.: Bedurcizol, jön a jó öreg társas magány.

Mellékhatás: látszólag kapcsolatban, valójában fájdalmasan egyedül.

De hát mondom, hogy nem vagy egyedül! :)

De hogy ne csak sötét képek fessek, megosztom veled a megoldást is:

1.: Építsd magadat!

Egy egészséges párkapcsolathoz nem elég a kezdeti nagy szerelem. Két érett, felnőtt embert kíván, akik képesek elköteleződni, hosszútávú célokat maguk elé tűzni és azokért dolgozni, és tenni a maguk boldogságáért. Tegyél magadért olyan módon, hogy örömteli tevékenységeket végzel! Lehet ez sport, énekkar, tánc, bármi, ahol emberek között vagy, és élvezed a közös tevékenységet. Tanulj, képezd magadat, érezd, hogy értékes ember vagy, akik megbecsülnek és szeretnek a többiek. Miért mondom ezt? Mert sokaknak a házasság torz tükör, amely felnagyítva és tévesen adja vissza annak a képét, aki belenéz. Ne csupán olyannak lásd magadat, mint a párod! (Főleg, ha nem a szépet, a jót tükrözi vissza.) Fontos a távolabb állók megítélése, az ő szemük talán tisztábban lát.

2.: Válj a saját életed szakértőjévé!

Kétségbeejtően sok ember küzd önismereti hiányosságokkal. Persze jó esetben az évek meg a rutin, ahogy mondani szokták, meghozzák az eredményt. Néha azonban nem elég akárhány pofára esés sem. Persze egyszerű lenne habos cukormázzal etetni, hogy „nem tehetsz róla”, de fájdalom: szembe kell nézni a tényekkel! Ha az ember sok éven át nem tanul a hibáiból, akkor nem fog előrelépni, és a kívánt változás nem történik meg. A boldogság nem jön el az életébe. Nincs mese: venni kell egy nagy levegőt, és belevágni! Hidd el nekem: nem érdemes halogatni, tologatni, ebből soha nem lesz semmi. (De persze ezt te is tudod…)

3.: Válj profivá a párkapcsolatodban!

Igen, ez az, amit sehol nem tanítanak. Megint eltelt egy nap, és ma sem foglalkoztál a kovalens kötéssel, az egyenárammal és a gótikus építészettel. Félre ne érts: nagy tisztelője vagyok a kovalens kötésnek, az egyenáramnak (a váltóáramnak is), nem is beszélve a gótikus építészetről, de most őszintén: nem érne meg legalább ennyi figyelmet az iskolában a párkapcsolatok, a család kérdése? Akkor vajon miért nem tanítják az iskolában?! Megmondom.

Mert ez tradicionálisan

nem

az

iskola

feladata.

Amikor a mai, rém elavult iskolarendszert kitalálták, még természetes volt, hogy családi életre a család nevel. De csak nézzük meg a válási statisztikákat és gondolkodjuk el: tényleg jó, hogy ez még mindig a családokra van bízva?!