A parommal egyutt elunk, van egy kisfiunk. Tobbszor is kijelentette, hogy o nem fog elvenni, mert nem hisz a hazassagban. Mit szolnatok?

Akkor miben hisz? A sima együttélésben? A házasság az nem egyenlő az együttéléssel?

Ja, csak a házassághoz már papírok is kellenek és ha mondjuk válás lenne a vége, akkor túl sok lenne a macera vele?

Ha a párom ezt mondaná, én ezt nem fogadnám el konkrét indoknak, csak egy üres kifogásnak! De ez csak az én véleményem. Leülnék vele szépen, és elbeszélgetnék vele, hogy én miért tartom fontosnak és ő mondjon normálisabb indokot, ha tényleg nem akar.

Viszont, azt is vegyük számításba, ha te szeretnél, ő nem, akkor itt kompromisszumot kéne kötni!

Én nem fogadnám el, nekem számít a házasság! Én szeretnék férjet! Szeretném majd az esküvői képeimet nézegetni. Én nem csak össze állni akarok valakivel, hanem a felesége akarok lenni. Nem a papír miatt, hanem mert ez nekem fontos! Nagy álmom hogy hófehér ruhában össze kössem az életem a párommal!

Én ezt egy fél éven belül megbeszéltem a párommal, és mivel házasságpárti, így abszolút nincs belőle gond. Viszont ha azt mondaná, hogy nem vesz el, mert nem hisz a házasságban, biztos hogy szakítanék, akár mennyire is szeretem, mert ez nekem fontos!! És akkor olyat keresnék, akinek igen is fontos a házasság.

Ha nem akarja, nem tudod rávenni.

Hány éves? Van rá talán 5% esély, hogy később megkomolyodik... de nem több.

Inkább magaddal beszéld meg, hogy ez neked így elfogadható-e? Mivel gyereketek is van, azt mondom, hogy IGEN. Próbáljatok meg együtt élni, és te is figyelj oda, hogy ez tartalmas legyen.

Én nem szólnék semmit, inkább örülnék, mert én sem szeretnék férjhez menni.

Szerintem nincs az az emberek által feltalált intézmény, ami két embert jobban összekötne - ha nem is egy életre, de nagyon hosszú időre, - mint az, ha ők közösen, érett fejjel, arról döntenek, hogy egy új emberi életért vállalnak felelősséget, akinek hosszú ideig ők lesznek a két legfontosabb ember a világon, és akinek az egész életére döntő hatással lesz nemcsak az, hogy mennyi szeretetet kap tőlük, hanem az is, hogy gyerekkorában ők mekkora harmóniában élnek egymással, és milyen párkapcsolati mintát kap tőlük.

Én meg tudom érteni, hogy valakinek bármilyen szempontból fontos, és sokat jelent a házasság, soha nem mondanám vagy gondolnám, hogy "csak egy papír", mert nem az, hanem sokkal több annál, ha mindketten valóban vágynak rá, és így érzik jónak és helyesnek, de ahhoz már túl sok boldogtalan, kihűlt, megromlott házasságban élő embert és túl sok olyan válást láttam, amikor akár férfi, akár nő úgy viselkedett azzal, akit valaha szeretett, és olyan dolgokat tett, amit addig el nem tudtam volna képzelni róluk, beleértve azt, hogy anyagilag próbálja ellehetetleníteni a másikat, vagy a saját gyerekét eszközként használja a volt férje/felesége elleni aljas érzelmi játszmájában, hogy nem gondolnám, hogy lényegesen befolyásolná egy pár közös jövőjét, a boldogságra való esélyeiket, hogy hivatalosan is kimondják-e, hogy összekötik az életüket.

Ettől függetlenül meg tudom érteni, hogy valakinek sokat jelent az esküvő, és nem pusztán a szertartás miatt.

Gondolom, mielőtt a kisfiatok megszületett, illetve mielőtt eldöntöttétek, hogy közös gyereket vállaltok, a párod tisztában volt vele, hogy te ezt szeretnéd.

Akkor még máshogy állt ehhez a kérdéshez, mint most?

"a házasság egy jelkép, és csodálatos dolog"

Mármint a nőknek!

A férfinak csak egy miatt számít(ott): a gyerekek miatt.

De ma már ez megy e nélkül is.

Semmit, ha gyereket vállaltam volna házasság nélkül, akkor én sem lennék házasságpárti nem?

Nekem mondjuk fontos, de ha lenne egy jó kapcsolatom, nem szakítanám meg emiatt. Nem a legfontosabb dolog a világon a házasság. De gyerekvállalás előtt ezt hogyhogy nem tisztáztátok?