Ez kapcsolat vagy inkább már börtön?

Ez börtön, nem normális dolog. Követeld meg a privát szférádat, arra egy kapcsolatban is szükség van.

Valahol a te hibád is, hogy eddig fajult a dolog (a problémákat megelőzni a legjobb, vagy felmerüléskor kezelni), és valószínűleg nehéz lesz visszaszorítani. Érett, értelmes ember megérti, hogy szükséged van a magántérre. Az sem árt, ha megtudod, hogy pontosan miért van ez. Irányításmánia? Féltékenység? Önbizalomhiány?

legalább jól néz ki a smasszer? :D mert belsőre nem értem mit szerettél meg benne...

22F

Van nekem is ilyen ismerősöm aki pontosan így "tengődik" több mint húsz éve. Számtalanszor elmondtam neki is hogy mindenkinek annyi magánszféra adatik amennyit kiharcol magának egy ilyen eltolódott párkapcsolatban is.

Vannak olyan emberek aki úgy rátelepednek a másikra mint ha az egy eszköz lenne és úgy is szeretnék használni mint a tulajdonukat. Külső szemlélő nem tudja eldönteni hogy mi fűzi mégis össze őket de nagy valószínűséggel az egyik fél kiszolgáltatottsága aki kezdetben elkövette azt a hibát hogy ő és csak ő alkalmazkodott és mostanra döntésképtelenné vált. Az én ismerősöm már nem is akarja ennyi együttélés után visszafordítani mert elfelejtette hogy kell ön álló életet élni. Szabályok,féltékenység,irracionális elvárások ez az ami várható a jövődre nézve,bár nem írtad mióta éltek együtt.

Szamomra ez elviselhetetlen allapot lenne, igenylem az egyedulletet, kulon programokat, szabadsagot egy kapcsolatban.. Szerencsere a baratom pont ugyanilyen, igy nincs belole konfliktus, mindketten eleg fuggetlen tipusok vagyunk.

Ha regen nem ilyen volt, leulnek vele megbeszelni a dolgokat - mi valtozott, miert lett ilyen ragaszkodo, stb. Hatarozottan, egyenesen megmondanam, hogy ez tul sok, es ez az allapot lassan bortonre emlekeztet (szamomra mar most az lenne, de ez egyenfuggo) es kompromisszumot keresnek. Ha pedig vegkepp nem mukodne, nem eroltetnem a kapcsolatot.

Mindenképpen egy alapos megbeszélés kell ahhoz, hogy ezen túllendüljetek. Én nem tartom annyira végletesnek a problémát, hogy ne lehessen megoldani, amennyiben persze amúgy a szerelem, meg a közös tervek megvannak.

Párodnak egy jó adag kompromisszum készségre van (lenne?) szüksége, hogy változtatni tudjon, de vannak dolgok, amikben Te is engedhetsz, hogy a dolog két oldalú legyen. Valószínűleg sok dolgot másképp értelmez, mint te, ez lehet a legtöbb balhé oka - a nők szeretnek kombinálni, és nem kimondani, amit gondolnak... :) Sajnos.

1) Az első fele mindenképpen olyan dolog, amit jelezned kell felé, neki kell engedni. De a hányszor eszel dolgot nem kell feltétlen csesztetésnek felfogni: egyrészt lehet, hogy az ő diétás/egészséges életmódja nagyon más felfogás, és a csesztetést jó szándéknak gondolja, hogy vigyázzon az egészségedre/súlyodra, akármi. Tehát eszébe se jut esetleg, hogy téged zavar, érdemes elővenni, mikor épp nyugodtan tudtok beszélni. :) Másik tippem, hogy esetleg nem veszi olyan komolyan, mint te, bár nem ismerem a hölgy személyiségét. Én pl. szintén a kajálás témával rendszeresen húzom párom agyát, mert képes reggeltől estig kajázni szinte, hatalmas bele van. Nekem soha eszembe se jutott, hogy ő ezt poén helyett sértésnek veszi, míg egyszer el nem küldött a.... :)

2) Itt saját tapasztalatról próbálok beszélni, hogy láss egy női szemszöget, hátha ér valamit :) "...pedig a nap 24 órájában együtt vagyunk" Itt kezdődik a baj. Nem az a lényeg, hogy együtt vagytok, hanem a minőségi együtt töltött idő. Emiatt én is rengeteget veszekszem párommal (tudom, hárpia vagyok :D), mert neki az tök jó, hogy nyomkodja a gépet, tabit, stb, én meg mellette csinálom a saját dolgom, és akkor mi most együtt vagyunk. Pedig nem. Egymás mellett, ami nagyon nem ugyanaz. És ha ezt sokáig nem veszi észre, akkor bizony jön a hiszti. :D De ha van kikapcsolódás, minőségi együtt töltött idő (nem feltétlen menjünkvalahova témára gondolok, lehet akár egy közös főzés, film, stb is, ami épp nektek jó) után ül le kockulni, akkor én is kevésbé hisztizek, mert nyilván kell a saját elfoglaltság is. És akkor hozzábújok, és kockulok én is. :)

Arra akartam a példával kilyukadni, hogy itt talán könnyebb kompromisszumot kialakítani. Attól, hogy együtt éltek, ne legyen természetes, hogy akkor már nem kell törődni egymással, próbálj te is közös programot, tevékenységet találni, vagy kérd meg őt, hogy találjon ki olyat, amit jónak gondol. Viszont cserébe elvárhatod tőle is, hogy akkor igenis hagyjon meg neked is önálló teret, mert szükséged van rá, legyen szíves elfogadni. Mert egyébként félre ne érts, nem téged sározlak, az igényed teljesen természetes. :) Csak a kettőnek ki kell egészítenie egymást, ehhez kell a közös kompromisszum.

3) Ehhez megint csak a beszélgetés kell, illetve a párod részéről egy érett(ebb?) hozzáállás, hogy fogadja el, hogy nem egyezik az ízlésetek. Bár ezt is fel lehet fogni másképp: én pl. nőként kifejezetten igyekszem párom kedvére tenni azzal, hogy olyan parfümöt, ékszert, stb. hordok, ami neki tetszik, csak tippelem, hogy ő is ilyen lehet, és gondolom, ugyanezt várná el cserébe tőled is. Így ebben a felfogásban ő jogosnak gondolhatja a saját kiakadását, hogy nem figyelsz rá. (Megint csak nem igazat adok neki, mert felesleges hiszti az ilyesmi, csak próbálom megmagyarázni. :))

4) Erre jó megoldás nincs, vagy lenyeled, vagy az orra alá dörgölöd. Utóbbi garantált balhé. Esetleg megpróbálhatod jelezni, hogy jééé, hát ez miben más, mint mikor te mondtad, hátha észreveszi magát, de aligha. Érdemes nagyvonalúan legyinteni rá, ha a többi gond megoldódik. :)

5) Ez szerintem a 2-essel összeköthető. Ahogy fent írtam, neked azt kell átlépned, hogy az együtt és az egymás mellett nem ugyanaz - neki pedig jelen mondatoddal azt, hogy az együttélés nem azt jelenti, hogy még levegőt is egyszerre vesztek. Nem tudom, volt-e már előtted más élettársa, de ha nem, akkor megér egy beszélgetést, elvégre ezt is meg kell tanulni, mint bármi mást az életben. :) Esetleg lehet példákkal élni, hogy neki is kell barátnőzni, vásárolni, akármi, ugyanúgy neked meg a gép/bármiegyéb kell...

Akár a rendszer kedvéért olyat is be lehet vezetni, hogy mondjuk szombat "randinap", akkor csak egymással foglalkoztok, nincs gép, stb, vasárnap meg pihinap, amikor mindenki önállóan elfoglalja magát... és ki lehet vetíteni az egész hétre akár, ha nagyobb volumenben gondolkodsz. Így a közös tervezetbe bekerül a kompromisszum mindkettőtök részéről, amit a lefektetett szabályok miatt be KELL tartani. Egy idő után pedig berögzül annyira a dolog, hogy párod talán már magától is észreveszi majd, hogy mikor hol vannak azok a bizonyos határok. :)

Én azt mondom, ha amúgy nincs gond köztetek érzelmi téren, akkor megoldható a dolog. Sok sikert hozzá! :)