Együtt élek a párommal és ő mindennap veszekszik velem mikor hazajön a munkából. Mit tegyek?

Ez már az elején sem működöképes, mi lesz itt, ha össze is házasodtok?

Lakva ismerszik meg az ember, mondják. És nagy igazság.

Ő lenéz, és a minimális tisztelet sincs meg benne. Ha jót akarsz, kilépsz ebből a kapcsolatból.

Ebben a kapcsolatban a párod a "felnőtt", te pedig a "gyerek". Két ember ilyen kapcsolatát az alá-fölérendeltségi viszony határozza meg, ahogy a valódi felnőtt-gyermek kapcsolatban is. Vagy képes leszel a "felnőtt" szerepre, és ekkor van esélyed, vagy nem leszel képes, és ekkor cseléd leszel, vagy elmenekülsz.

A "felnőtt" viselkedés alapján, ha nem tetszik neki a vásárlásod, erre a helyes válasz (nagy higgadtsággal és tárgyszerűen): rendben,akkor legközelebb te vásárolsz. Ha azt mondja, hogy "... a nő dolga", arra: igazad van, a férfié pedig, hogy eltartsa a nőt. Kérem a fizetésedet, hogy beoszthassam. Kapsz majd zsebpénzt. Ha nem akar megbeszélni hülyeségeket: semmi gond, nyilván tudni fogod, mi a teendőd. Ja, nekem holnap este dolgom van, de azért vacsorázz rendesen.

Szóval hasonlók. Türelmesen, magabiztosan, de semmiképpen nem engedve. Ahogy felnőttek szokták. De a döntés a tiéd, mit választasz. Lehetőleg tárgyszerűen kezeld, ne a hamis illúzióid mentén.

Ez csak rosszab lesz egyre rosszab

Lepj le

"... tudom, hogy szeret" - Drága egyetlenem! Mégis miből gondolod ezt, mikor minden egyes megnyilvánulása az ellenkezőjét tükrözi! De nem tudod, hogy szeret, te szeretnéd, ha szeretne. A különbség jelentős...

Mit tegyél? Menekülj!! Képzeld el, ha most ilyen, milyen lesz később, amikor már megszokja, hogy bármit megtehet veled. Mert te hagyod. Ne hagyd! Vagy hagyd, és legyél a cselédje, lelkileg frusztrált, alárendelt. A te döntésed.

De dönts jól, mert csak egy életed van. Akarod így élni?