Milyen kilátások várnak egy ilyen kapcsolatra?

Én és a barátnőm sajnos csak hétvégente tudunk találkozni. Én egy másik városban dolgozok, mert ahol ő van, ott nagyon gyengék a fizetések. Nekik meg saját panziójuk van, ő ott dolgozik reggeltől éjszakáig, ezért, amikor hétvégén oda megyek is, jóformán csak éjszaka tudunk találkozni, mert neki addig dolga van. Ez így meg mindjárt egy fél éve, és én kezdtem kicsit ráunni az egészre, hogy minden hétvégén 300 km-t utazok egy pár óra együttlétért. Amikor szóba hoztam, hogy beszéljünk egy kicsit róla, annyit mondott, hogy ne féljek, mert idővel jobb is lesz. Csak én nem tudom elképzelni, hogy hogyan. Mondta, hogy el akar jönni otthonról, mert túl sokat kell dolgoznia, és nem marad magánélete, de ez szerintem csak mese marad. Kicsit tényleg kezdte besokallni, hogy ennyiből áll egy kapcsolat. Érdekes módon már arról beszél, hogy mi bizony össze fogunk házasodni, és lévén, hogy régi ismerős, nekem is jópárszor megfordult a fejemben, de csak az elején...mostanában egyre kevesebbszer.Még most is szeretném megkérni a kezét, de úgy érzem csak magamat zárnám be egy ilyen szerebcsétlen helyzetbe. Bármennyire is akarom, én nem látom annak a módját, hogy egy ilyen kapcsolatra, mint a mienk bármiféle jövőt is lehetne alapozni, hiába szeretjük egymást nagyon, és hiába hajtogatjuk mindegyre egymásnak, hogy egymás nélkül már nem tudnánk élni. Mellette boldog vagyok, csak egyre jobban kiégek. Rajta viszont semmi sem látszik, ugyebár ő az életét semmiképpen nem változtatta meg, az ideje 90%-a eddig is le volt foglalva, a maradék 10%-ot most kitölti velem. Csakhogy én nem szeretnék egy olyan kapcsolatban lenni/élni, ahol a feleknek egymásra csak ennyi idejük jut. :S ayt pedig nagyon aljas dolognak tartom, hogy választás elé állítsam, én és egy normális élet, vagy az a sok meló és a pénz.

25 F