Összeköltözés után a párod ugyanolyan szétszórt, "kupis" maradt, mint azelőtt volt?

Én nagyon kupis vagyok, ezt szoktam meg. De albérletben is, ha jóban vagyok a lakótársaimmal próbálom megtisztelni őket azzal, hogy a közös részeken nem hagyok szét mindent. Néha persze nem sikerül, de ez mindenkinél előfordul. A saját szobám kupis. Max akkor ágyazok be (úgy egyáltalán az életemben valaha), ha olyan jön át, aki nem szokott. Volt "rendmániás" pasim, nem működött sokáig, kiidegeltük egymást. Ő már az átlagosnál nagyobb rendet szokott meg. A mostani pasim olyan átlagos rendigénnyel rendelkezik, a szobában lévő kupimat tűri, ha nincs elmosogatva a konyhában, az zavarja, ezért azt meg szoktam csinálni, akkor is, ha épp nekem még ráérne. Ha összeköltöznék vele, akkor már a szoba se csak az enyém lenne és hasonló módon járnék el, mint most a lakótársakkal és a közös helyiségekkel. Ha neki úgy jó, nem halok bele. De nekem rohadtul nincs rá igényem. Másnak arra nincs igénye, hogy képek legyenek a falon, van aki meg anélkül nem érzi otthonosnak. Mások vagyunk. Ha nagyon ellentétes, akkor nem fog működni, ha kicsi a különbség, akkor lehet igazodni.

Fontos, hogy az elején "ráneveld", hogy hogy szereted, mert később nehezebb lesz. Ha felnőtt emberhez illő módon a szép szó nem segít, akkor nem felnőtt emberhez illő módon kell nevelned sajnos. Írjatok listát, hogy kinek mi a dolga, vállalj el többet mint ő, de jusson neki is. Vagy írhatsz egy listát, amin a különböző dolgokhoz "pontokat" rendelsz, de ahhoz, amiről tudod, hogy ő szereti, direkt írj egy picit többet, és felezzétek el az alapján. Szóval nem fog megszakadni, de legalább csinál valamit. Ha az ilyen dolgok se működnek, akkor jutalmazás/büntetés rendszerrel tudsz még próbálkozni. Első körön csak jutalmazás. Ne a szexet használd, bármi mást. "Ha elmosogatsz mire hazaérek, akkor marad időm [kedvenc sütije] sütésére is." "Olyan ügyes vagy hogy kiporszívóztál, ezért megmasszírozom a vállad", akármi. Be lehet próbálkozni ilyenekkel is, hogyha minden hétköznap megcsinálja ezt azt amazt, akkor egész hétvégén békénhagyod a házimunkával. Ez utóbbi (bármilyen rendszerben) szerintem hatásos lehet, mert nem kezeled gyereknek/kutyának, de neki is van belőle haszna, mert az is rossz érzés, ha folyamatosan nyúzod. Talán ez lenne nekem az első ötletem, hogy egyezzetek meg egy ilyen felosztásban, hogy van feladata x napokon, a többin nem is beszéltek róla, akkor nyugi van.

Addig meg csak nem fogtok eljutni, hogy konkrétan büntetni kelljen.

23L

Alapvetően szétszórt maradt. De mivel tudja, hogy én nem szeretem a kupit, ezért az én kedvemért igyekszik rendet hagyni maga után. Én pedig mivel tudom, hogy neki ez nagyobb feladat, mint nekem, nem csinálok patáliát, ha netán mégse sikerülne neki tökéletesen a dolog. Végül mindenki boldog.

Szerintem jó esetben elég az, hogy az ember látja, hogy a másiknak mire van igénye, és igyekszik a kedvére tenni. De ez a rendmániás félre ugyanúgy igaz! Végül is el kell ismerni, hogy az ágynak semmi baja nem lesz, ha nincs megcsinálva rendesen, ellenben a kapcsolatnak elég sokat árt az állandó piszkálódás!