Miért lett státusz, divat a fiataloknál az összeköltözés? Miért kell lenézni azt, aki nem teszi?

Igaza van az elottem valaszoloknak, persze nagy a szerelem, meg minden, de nagy felelotlenseg kozos hazat venni ugy, hogy meg nem eltetek egyutt. Az, hogy ket utcanyira vagytok egymastol, az rengeteget jelent.

Ha beteg vagy, atmegy, gondoz, de nem kell egesz nap a piros orrod nezni, meg helyetted fozni, takaritani, mert a szulok megcsinaljak. Te sem buksz ki azon, hogy nem csinalja meg helyetted, mert a szulok megteszik. Es azt sem tudod, meg tudnatok-e beszelni egy ilyen szituaciot. Persze elore beszelni konnyu "felosztjuk a hazimunkat", meg "szeretek neki fozni", de fogalmad nincs arrol, hogy milyen az, mikor hazaersz munka utan, es hulla faradtan meg neki kell allni fozni, teregetni, takaritani, es a baratodnak most epp nincs kedve, meg mar amugy is uncsi, hogy allandoan ezen pattogsz, hagyd mar beken, stb.

Mi lassan ket eve elunk egyutt a baratommal, a kapcsolatunk elso honapjatol kezdve, en most vagyok 21, o 24 es a ket ev alatt megtapasztaltuk, hogy rengeteg aprosagon ki tud bukni az ember, mikor osszenyomnak a szurke hetkoznapok. Pedig szeretjuk egymast, es soha nem gondoltam volna hogy egy foldon hagyott fel par zoknin ki tudok akadni, de van az az ideg állapot, mikor igen:D

Most persze jo egyutt aludni, de megvan a maganszferatok, igy nem mentek egymas agyara.

Egyszeruen nem ismeritek egymas hulye szokasait, nem tudjatok, hogy hogyan erintene titeket a gondolat, hogy minden nap egymashoz mentek haza, meg egy olyan nap utan is, amire most meg csak azt mondjatok, hogy ne haragudj edesem, ma nincs erom atugrani.

Szoval jol gondoljatok ezt at, mert persze van esely arra, hogy minden klappol majd, de az ellenkezojere is.

Persze most nem hiszed ezt el nekunk, es remelem vegul nem is lesz igazunk, es mindent meg tudtok majd beszelni:) sok szerencset nektek!

Teljesen más vkivel együtt élni, mint összejárni, ez nem divat kérdése, hanem tény. Semmi gond nincs természetesen azzal, hogy a ti kapcsolatotok megállt egy szinten, ha egyébként mindketten jól érzitek magatokat benne.

Az otthon lakás már egy kissé más tészta, aki még sosem lakott a családi védőhálón kívül, az még nem felnőtt, csak esetleg egy nagykorú gyermek. Ezzel sincs persze semmi baj, ha téged sem, meg a szülőket sem zavarja.

Nem nézem én le, csak nem nagyon értem. Teljesen más valakivel nap mint nap együtt élni, mint találkozgatni egy-egy délután, ott aludni néha, vagy főzni rá alkalomszerűen, ha épp kedved van. Szóval ha baj, probléma van, mindenki elmenekülhet a saját kis anyukája kuckójába, ez így el is hiszem, hogy könnyen működhet évekig.

Úgy akarsz lakást, házat venni valakivel, hogy nem éltetek együtt? Az összeköltözés nem divat, hanem teszt, hogy menne-e az együttélés hosszabb távon. Nemcsak néha főzni neki, hanem minden nap, munka után, este, fáradtan. Más kipihenve, frissen megfürödve, beszárított hajjal, parfümillattal randizni nap végén, úgy, h anya már kivitte a kukát, kimosott, bevásárolt, befizette a számlákat, a wc-t is kipucolta és másnapra a szendvicseket is megcsinálta.

Mi albérletben laktunk 6 évig, a szülőknél héderezés nem volt opció, nem is éltünk volna a lehetőséggel. Nem pénzszórás volt, a 6 év alatt rakosgattuk össze a hitelhez az önerőt. Persze, jobb lett volna, ha rögtön tudunk lakást venni, nem 6 év után, de nem volt még akkor elég pénzünk rá és fontos volt, h kiderüljön, megy-e az együttélés.

Na és mi van, ha még nektek is kell vagy 6 év, mire összejön a pénz? Akkor 6 évig még mindig csak vendégeskedtek egymásnál?

Szerintem huszonévesen nem az a legcélravezetőbb, amit ti csináltok.

Pontosan azért, mert pályakezdők vagytok, kevés tapasztalattal. A magyar fiatalok nagyobb része 30 éves koráig a szüleivel él, mert egyszerűen a pályakezdős fizetséekből nem lehet egy házra összegyűjteni- hacsak a szülők nem vesznek egy házat a fiatalnak, az már nagyon felnőtt koráig velük él, vagy albérletbe költözik. KSH statisztikák, az átlag magyar fiatal 29-30 évesen költözik el otthonról. És így kimarad a fiatal felnőtt szabad élete, mert totál más úgy bulizni és jól érezni magad, hogy közben mikor hajnalban hazaérsz, lábujjhegyen kell mászkálni, vagy simán kivágod az ajtót, és még énekelsz egy sort a fürdőben kora reggel. Ez szerintem később nagyon sokaknak hiányzik- már munkája van, felnőtt, egyedül él, önálló, a maga ura, esetleg még szingli is.

A másik meg, hogy az albérlet jó arra is, hogy eldöntsd, hol veszel lakást. Lehet, hogy rájössz, utálsz a belvárosban élni, vagy pont, hogy utálod a külvárost, bár azt hitted, az az ideális (van ismerős, nem a levegőbe beszélek). Lehet, hogy még pályakezdőként gyakrabban váltasz állást, hogy megtaláld a tökéleteset, a város egyik feléből a másikba mész, esetleg másik városba, másik országba. Sokkal jobb ilyen esetben csak egy albérlet, és nem vagy annyira röghöz kötve, mintha saját házad lenne. Nem is beszélve arról, hogy azért egy házvásárlás baromi nagy felelősség, azt folyamatosan fizetni kell, talán pont azért nem tudsz elmenni nyaralni, mert egy olyan hirtelen jött javítás vár otthon, amit nem szabad tovább halogatni, és ez az időd és a nyaralásra szánt pénzed is felemészti- albérletben azért a tulajdonos felelőssége az ilyesmi. Albérletben fiatalként sokkal szabadabb vagy, és ha éppen szerencsés vagy, nem is kell sokat fizetned magáért a lakásért és rezsiért, tehát még gyűjtögetni is lehet mellette.

Meg igen, az is egy érv a dolog mellett, hogy borzasztó felelőtlenség házat vásárolni, hitelt felvenni, hogy még nem éltél együtt a másikkal. Rögtön a mélyvízbe ugrani kockázatos. Persze, nem lehetetlen, hogy ez működjön, láttam már erre is példát, de arra is láttam példát, hogy 7 évig tök jól megvoltak egymással, pont, mint ahogyan ti is, sülve-főve együtt, majd összeköltöztek, és két hónap után meg tudták volna folytani egymást egy kanál vízben. Szakítottak is. Mindenre van példa, és azzal veszíteni nem, max nyerni tudtok, ha előtte még kipróbáljátok egymást ilyen formában is.

Bár én nem nézem le azokat, akik nem tesznek így, meg nem státáuszként vagy divatként tekintek az összeköltözésre, az egyszerűen egy olyan dolog, amit szerintem egy értelmes, felelős ember meglép, mielőtt még nagyobb felelősségeket vállal magára. És értetlenül állok az a helyzet előtt, amikor nem ez történik.

"már együtt élnek (és elszórják az összes pénzt az albérletre)"

Nekem amúgy nem kidobott pénz az, hogy évekig a szerelmem mellett lehetek minden áldott nap, reggel-este. Ha neked az, nem is tudom mit gondoljak a kapcsolatodról. Neked nem ér meg egy kis pénzt az, hogy vele legyél? Magyarán a saját anyagi érdekeid (ház, lakás) fontosabbak annál, hogy együtt vagy-e a pároddal vagy sem. Hát nem is tudom melyik a furcsább.

Összejárni és utána hazamenni kikapcsolni, mint együtt lenni minden nap, ég és föld. Így most mindig tökéletes állapotban találkoztok.

Az exemmel én is sokáig jártam, heti 3x találkoztunk, aztán 2 hónapra összekerültünk - kiborított! El is hagytam. Egyszerűen nem tudtunk együtt élni.

A mostani párommal az első perctől együtt élünk és minden a legnagyobb rendben. A főzés na az is egy jó dolog. Nem akkor amikor te akarsz és sokszor nem azt amit te akarsz (sokszor kompromisszum és amiből lehet..). Ha nem sikerül? Akkor együtt kell vele megküzdeni :D Amikor a másik beteg. TE is elkapod és vissza. Látjátok egymást 0-24 fosni-hányni (már bocsánat de ez az igazság) és akkor is szereted a másikat, nem mehetsz haza vagy megkérni az anyját hogy takarítson már utána esetleg. Ha összevesztek, nincs hazamegyek, este ugyanúgy egymás mellé kell lefeküdni, meg kell oldani a mélypontokat is.

Ha mi is erre várnánk, hogy majd lesz pénz lakásra (egy lakás 5millió körül kezdődik, egy ház 10millió felett), azt hiszem még 30év múlva is külön élnénk. Így megtudtuk hogy megy a dolog. Sőt így eldöntöttük hogy megyünk külföldre és ennyi.

Ne hallgas rajuk az igazsag az soha ennyi rossz hazassag nem volt mint miota osszebatyuznak elotte a parok.

Mi eskuvo regelen koltoztunk ossze 25 eve koszonjuk jo dontes volt semmi problema nem volt ismertunk egymast 3 ev kapcsolat utan.

Es kapaszkodj meg mindketten szuzen leptunk hazassagba.

18.: Nem az összeköltözés miatt rossz a kapcsolatuk és válnak el...

Bőven van mindenre példa. Az én szüleim se laktak együtt a házasságuk előtt, mégis elváltak. Míg a nagyszüleim szintén elsők voltak egymásnak és tényleg a halálig kitartottak egymás mellett. Ők nagyszerű csapatot alkottak és példaértékű előttem a házasságuk.

A rossz kapcsolat oka inkább az együttműködés és megoldáskeresés hiánya.

szomorú, hogy bejövök a szex, szerelem, érzelem rovatba, és az esetek nagy részében az egzisztenciáról olvashatok helyette. azt hittem, az együttéléssel kapcsolatban vannak fenntartásaid, ez érdekelt is volna.

azt, hogy te inkább még pénzt gyűjtesz, nem értem, miért ezen a fórumon kell alátámasztatni. logikus. nem nem teszed, ahogy írtad, hanem elhalasztod alkalmasabb pillanatra.