Nem fér a fejembe hogy tud bárki boldogtalan kapcsolatban élni ? Amikor nekem ilyenben volt részem, mindenféle testi tünet jelentkezett . Másnak nincs ilyen gondja és mindent bevesz a gyomra ?

Én pl. 3/4 évet lehúztam egy halott párkapcsolatban - mondjuk az volt az első, és annyiféle sztorit hallottam meg "jótanácsokat","észosztást", hogy komolyan azt hittem, csak jódolgomban unatkozom, merthogy a kapcsolat nem volt szappanoperásan borzalmasan rossz, csak hideg, unalmas és semmilyen. Most már tudom, hogy előbb kellett volna lépnem.

Ill. az is igaz, amit az 1. ír - azért nagy úr tud lenni az, ha nagy áldozathozatallal jár a szakítás... pl. vasárnapi anyukának / apukának lenni; nincs fedél a feje fölött vagy félretett pénze; bántalmazó párkapcsolat és nem tud elmenekülni.

Fizikai tünetem nem igazán volt, inkább egy nagy mentális seggberúgásra volt szükségem önmagamtól ("ha egy kicsit is szereted magad, akkor lépj le!")

De amúgy sajnos elvoltam mellette, tűrtem a hülyeségeket - ő is áldozat, szar múltja volt és minden, és volt egy őszintén törődő és szerető oldala, emiatt voltak kétségeim. De rájöttem, hogy nekem is csak egy életem van. Szeretem vagy sem, sajnos még a képességem sincs meg rá, hogy "megjavítsam" (segítsek rajta), de igazából az is önzőség saját magamra való tekintettel, ha feleslegesen elpazarolom erre az éveimet. Ne értsetek félre, ha megtehetném, akkor minden traumájától megszabadítanám, de egyszerűen lehetetlenség. Pláne, ha mellette a saját lelkivilágom is lassanként szétporlad.

Én mindig írom, vagy mondom ha tanácsot kér tőlem valaki, hogy inkább szegényen egyedül mint olyan egyén mellett aki tönkretesz, de sajnos annak az illetőnek kell elhatároznia magát, erőt őszegyűjteni ahhoz, hogy le lépjen. Míg nem járunk annak az embernek a vipőjében csak sajnálni tudjuk, vagy érthetetlenül állni az egészhez.

(U.I.: Sokszor eszembe jut, hogy valakinek ha létezik karma azt dolgozza le és ő maga választotta ki a szenvedéssel teli életet mert tényleg hihetetlen, hogy valaki nem menti az életét, testi/lelki épségét sűrűn úgy, hogy lenne hová mennie, lenne segítsége és mégsem megy, nem halad jobb úton.

Sokan nem tudnak sehová sem elköltözni, egy fizetésből nem tudnak albérletet fizetni, így kényszerből tűrnek.

A másik lehetséges verzió a kapcsolatfüggőség vagy társfüggőség. Ez is ugyanolyan függőségnek számít mintha pl. alkoholista lenne valaki. Ezek az emberek is csak panaszkodnak napestig, de a végtelenségig benne maradnak a meleg sz_rban. Pszichológus segítsége nélkül nem igazán tudnak kilépni a rossz kapcsolatukból.

A harmadik lehetséges verzió, hogy egyéb mentális betegsége van az illetőnek, vagy úgy szocializálódott hogy a rossz mintát látta a szüleitől, így soha nem is lesz megküzdési stratégiája (hacsak valaki nem segít neki kilépni a rossz kapcsolatából).