Több hónapja megszerzett egy tanfolyami képesítést az eredeti szakmája mellé,amivel tök jól kereshetne,mégsem helyezkedik el benne,helyette itthon lébecol. De miért??

Évek óta ugyan abban a posványban kell élni, az én fizetésem nem elég,hogy új bútorokat vegyünk, újítsuk a házat, vagy bármi szépet varázsoljunk benne/ rajta. Épp a jobb kereset reményében csinálta meg a tanfolyami végzettséget, ennek ellenére cseszik elhelyezkedni benne. Inkább elnézi,hogy egy ezer éves nyitott polcon kint a konyhában porosodik minden, a padló ramaty, stb. Nem merem még a legjobb barátnőmet sem elhívni, annyira szégyenlem. Hiába van rend,meg minden akkor is egy öreg, dohos szuttyadék az egész. A barátom háza ugyan,de tettem már bele anyagilag is (minden téren), viszont egy fizetésből hiába akarok varázsolni,ráadásul ha ne adj isten szétmegyünk egyszer nekem is kell,hogy legyen tartalékom,nem tudok ebbe mindent beleáldozni. Ő miért nem akar tenni az ellen,hogy ne ilyen gusztustalan körülmények között kelljen élni? Minek dobott ki 300 ezer Ft-ot az ablakon, ha azt költhettük volna ennyi erővel mondjuk a padlóra, vagy bármi másra is a házban? Ennyire nem motiválja semmi,vagy jó neki ez a langyos kaki? Más férfi azon lenne minden erejével,hogy ha valakivel össze akarja kötni az életét, mindent megtegyen,hogy a nő vele maradjon,és neki is jó legyen a komfortérzete. Ehelyett,ő tudva tudja,hogy undorodom az egésztől mégsem tesz semmit. Ráadásul állandóan fáradtságra hivatkozva esze ágában sincsen a pötyögés után a házkörül bármit is elvégezni.