Nem élünk együtt, de szinte már olyan (lent elmagyarázom, mert franc se tudja hogy fogalmazzam meg)?

Nos, itt könnyebb a magyarázás és a dolgok kifejtése...

Már annyiszor vagyok nála, hogy szinte olyan mintha együtt élnénk, de mégsem. Kissé meghőköltem mikor egyszer csak hirtelen fölhozta a témát, majd úgy váltott is mintha meg sem történt volna. Azonban később rákérdeztem, hogy honnan jött neki. Annyit mondott, hogy csak úgy eszébe jutott, hisz annyira össze vagyunk már melegedve és ismerjük is egymást. A témát csak egy hümmögéssel nyugtáztam, azonban van félelmem ezzel kapcsolatban.

1; Anyagilag sokkal stabilabb lábakon áll, hisz régebb óta van benne a munka világában és én félek, hogy nem tudnék mindenbe beleadni teljesen a dologba az anyagiakat illetően (a házimunkákat természetesen magamra vállalnám, mindent amit csak tudok)

2; Ő városon lakott világ életében, míg én falun nőttem föl és egyikünk sem nagyon akar engedni a dolgokból.

(Az összeköltözésre persze mind a ketten készen állunk, hisz mindig pezzegetve van a téma. Közös megegyezésnek mi lenne a legjobb szerintetek?)