Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyetértetek ezzel az állítással?
Itt olvastam az oldalon ezt a kommentet:
"Minden hosszú kapcsolatban idővel elmúlik az izgalom es ha jön egy új személy akkor nyilván úgy érzed, hogy milyen különleges es jó. De ha vele leszel együtt hosszú ideig ugyanúgy meg fogod szokni."
Annyira törvényszerű lenne, hogy előbb-utóbb minden kapcsolatban bekövetkezik ez? Nálatok mennyi idő után múlt el ez az "izgalmi fázis"?
Márpedig egy párkapcsolat nem abból áll, hogy visznek az érzelmek és minden rózsaszín. Egy ideig persze fenntartják a kapcsolatot az érzelmek, de amikor zajlik az élet, betegség van, sok a munka, a stressz, valamelyik családtag meghal, akkor azért baromira nem könnyű fenntartani még egy nagyon jó kapcsolatot sem, mert egyszerűen ilyenkor más van fókuszban. Úgyhogy én abban nem hiszek, hogy a jó kapcsolat az érzelmektől jó. Persze, kell az is, de önmagában nem elég. Legalább ennyire fontos tudatosnak is lenni.
Szerintem nem feltétlenül múlik el a szerelem az idő előrehaladtával. Tudni kell, hogy ingadozik időszakról időszakra, egyszer az egyik fel “szeret jobban”, aztán a másik, van, hogy a két ember pont ugyan annyira szereti egymást egy időben és van, hogy mindketten eltávolodnak egymástól. Egy jó kapcsolat titka szerintem a közös értékek, tisztelet, vonzalom, kommunikáció. Ha ezek megvannak és mindkét fel érti és tudja, hogy egy kapcsolatert bizony dolgozni kell, akkor nem gondolnám, hogy nagy baj lehet.
Minden embernek más a valósága és nincs olyan álli tás ami mindenkire igaz, és nincs sablon amit mindenkire rá lehet húzni, ahány ember annyi féle igazság van, a saját nézőpontjából, pedig mindenkinek igaza van.
Az izgalom akkor múlhat el, ha a két fél teljesen más más korszakából érkezik a másikhoz, vagy éppen mikor találkoznak bizonyos mértékig megfeleltek egymásnak, de idővel ahogy fejlődnek, vagy a figyelmüket áthelyezik arról ami akkor fontos volt mikor találkoztak más irányba és amint leveszed a figyelmed arról akkor ami akkor jelentőségteljes volt, de később már nem az. Amint áthelyezed a fókuszt más irányba észre fogod venni, hogy amit tápláltál a másik iránt vagy egy illúzió volt ami szerettél volna látni a másikban, és annak is láttad, amint befejeződik ez a vetités meglátod valójában ki is a másik fél, nem megváltozott, hanem te hagytad abba a…..Tehát nem megszokod, hanem abbahagyod a figyelmed a másikon, és teljesen más dolgokkal foglalkozol már, a másik nem kap akkor jelentőséget az életedben, mert …Csakis tőled függ mennyi ideig tudod ezt fentartani és a másik is,…
Miért nem lehet minden nap úgy állni a másikhoz, mint egy randi minden nap a másikkal? új nap új randi tele izgalommal? Hiszen csak rajtunk múlik mit gondolunk és mit teszünk bele, nem?
Ha azon kezdek el gondolkodni, hogy mi a frász nem jó most vele, akkor pontosan hogy egyre több fog megjelenni olyan amitől falra fogsz mászni, mert pontosan arra fogsz figyelni ami nem tetszik benne és egyre több lesz hamarosan, Mikor egy új kapcsolatban vagy pontosan, hogy arra figyelsz amit szeretnél látni amit idealizálsz és ezeket nagyitjuk fel, tehát egyre több jobbnak kellene megjelenni abban az időszakban. Akkor van fordulás, ha már a figyelem átterelődik egyre többet arra ami nem szimpatikus a másikban és akkor már egyre többet fogunk észrevenni belőle…
#14
Azért az emberek többségének nem ilyen gondtalan és ráérős az élete, hogy minden nap izgi randi évtizedekig…
15.
Azért az emberek többségének nem ilyen gondtalan és ráérős az élete, hogy minden nap izgi randi évtizedekig…
Mindenkinek olyan az élete amilyet teremt magának. A nézőpontod teremti a valóságodat amiben most élsz. Ha neked az a nézőpontod, és nem hiszed el, hogy ez lehetséges, amig ezt az állítást fentartod, addig nem is tágul a tudatod afelé, hogy mi más lehetséges ami jobb, mint ami most van neked.
#16
Amikor meghalt több családtagom, azt szerinted “teremtettem magamnak”??? Vagy kamasz vagy, vagy valami elcseszett álomvilágban élsz.
13
Bocs, de én nem egy idealizált képbe szeretnék szerelmes lenni, hanem egy emberbe, akit ismerek és akit amit szeretek, amilyen és ahogyan velem bánik. Amit te leírsz, az a kamaszok kapcsolataira igaz, ahol a másikat istenítik, levegőt venni sem tudnak a másik nélkül, meg akarnak halni, ha nem találkoznak egy napig. A felnőtt elkelt és az erett felnőtt párkapcsolatok nem ilyenek. Ez nem jelenti azt, hogy a felek kevésbé szeretik egymást, egyszerűen csak érettebben állnak az élethez és a kapcsolatokhoz, egymáshoz is.
Mindenki másképp látja, ennyi.
Egyáltalán nem biztos egyébként, hogy az új kapcsolat nem lehet jobb. Csak az emberek sokszor légvárakat építenek a meglévő kapcsolatban, esetleg félnek kilépni belőle.
Én azt tartom, hogy aki mer az nyer.
Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy akkor holmi vágy miatt más iránt azonnal ugrálni kell, viszont ha a meglévő kapcsolat inkább csak ragaszkodásról szól, vagy, hogy tényleg bátortalan annak se van értelme.
Igazság szerint hogyha a kapcsolat már nem szól másról mint kompromisszumokról, egymás elviseléséréről, illetve nem kívánja az ember a másikat akkor inkább külön kéne lenni és ha valamikor jön új alany akkor megpróbálni vele.
Így nem történne én szerintem annyi megcsalás, lényegtelen, hogy érzelmi vagy testi, mindkettő.
Szép dolog a szeretet, de akkor is léteznek olyan párok akik "nemcsak" 3 évig szerelmesek egymásba hanem mondjuk 6-7 évig. Ami persze keveredik vággyal, "fellángolással" egymás iránt, szeretettel időnként, de több mint puszta szeretet, megszokás, kötődés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!