Egyetértetek ezzel az állítással?

Egy baromi jó, boldog párkapcsolatban NEM LÉTEZIK olyasmi, hogy tudatosan építi a két fél a kapcsolatot. Pont ez a titka!

Persze ismerik egymást valamilyen mértékben, tudják a határokat, ki mit szeret stb. de nem az ész irányítja az embert elsősorban hanem megérzések, intuíció, hogy boldoggá tedd a másikat ami neked is boldogságot okoz.

Önzetlenség, tiszta mély szeretet/szerelem vezérel.

Nem azért csinálsz valamit, hogy minél tovább együtt legyetek, tovább tartson az érzés, nincs mögötte hátsó szándék.

Egyébként ha történnek is viták, akár még veszekedések is olykor azok megerősítetik a kapcsolatot, még inkább úgy érzed, hogy az a párkapcsolat/házasság erős.

Nem értek vele egyet.

A meggondolt egybekelés, a másik alapos megismerése, garantálja a jó házasságot. Persze - véleménykülöndségek lehetnek (vannak is), de emebri módon megoldhatóak.

Szerintem az hogy “elmúlik a (kezdeti) izgalom” nem jelent unalmat.

8 éve vagyok a párommal, imádom őt és imádok vele lenni, egy pillanatra se találom unalmasnak se őt se a kapcsolatunkat, de az igaz hogy nem olyan mint az elején, amikor pillangókkal a hasamban vártam hogy láthassam.

És nyilván az évek alatt voltak problémáink is - nem feltétlenül egymással, hanem alapvetően magánéleti problémák, amikor pl nekem meghalt két kedves családtagom is rövid időn belül akkor nyilván a kapcsolatunk se arról szólt hogy móka kacagás. De eleve ott a mindennapok stressze, amit tudunk kezelni de tény hogy nem egy vattacukros boldogságömleny az egész kapcsolat minden pillanata - egy új friss kapcsolatban meg az tud lenni, nincsenek még problémák, könnyedebb az egész, csak jókedvű randik. Viszont szerintem pont ezért értékesebb egy hosszú kapcsolat amiben már átmentünk együtt szr dolgokon is, támogattuk egymást, stb.

Nyilván mindenki a saját nézőpontját mondja el egy adott dologról.

Két féle döntés van: Vagy teszek energiát mindennap egy kapcsolatba, és akkor lesz belőle egy tartós, akár egy életre szóló kapcsolat (mert? miért ne??) vagy pedig azt mondom, hogy "hát de mindig van új meg mindig van érdekesebb személy, téged meguntalak, megyek az új felé". Ha valakit szeret, tisztel az ember, akkor elköteleződik, és nem azt nézi, hogy ki lehetne az új meg az érdekesebb, hanem az adott kapcsolatért tesz. Ha meg eleve nem tartja érdekesnek, akivel van, akkor minek van vele???

Viszont akkor ezzel az erővel kapcsolatból kapcsolatba lehet menni.