Mennyi idő együtt járás után költöztetek össze?

Én 1,5 évre rá költöztem össze a párommal azóta lassan 4 éve lalunk együtt. Minden percét élvezem. Vannak bukkanók de minden rosszban van valami jó.

Az összeköltözést át kell gondolni, hogy biztos azzal alartnerrel akarsz e lenni és, hogy mindketten ezt akarjátok e. Az biztos, hogy összeköltözésnél derül ki milyen is a másik, mivel napi szinten együtt vagytok. Minden kis hibát szösszenetet látni fogsz.

-Mi volt a legnehezebb?

Anyagilag megoldani, hogy csak mi ketten fenn tudjuk tartani a lakást. Az elsõ idõkben volt két különbõzõ lakótárs, és mindkettõvel elég necces volt a dolog (összesen két évig, 1-1/lakótárs).

Sajnos drága helyen laktunk, másként nem lehetett volna anyagilag kihozni.

Pl hûtõt megosztani, ki mikor fõz, ki mikor fürdik, hol mennyire van kosz, ki hol teregethet.

Mióta csak mi vagyunk a párommal, ebbõl nincs konfliktus, közös a fõzés, a mosás, simán bemegyünk pisilni ha a másik fürdik.

-És mi volt a legjobb benne?

Természetesen az, hogy sokkal többet látjuk egymást. Hogy egy ágyban alszunk.

Mióta csak magunk vagyunk, hogy meztelen kimehetek a konyhába ha kedvem van, nem kell azon gondolokozni ki mit hall.

Hogy a közös képek a falon vannak.

Hogy segítünk egymásnak mindenben, aki épp kimerült, az hátradõlhet, és a másik elintézi a vacsorát, bevásárlást vagy a mosogatást.

-Ha adnátok az akkori önmagatoknak tanácsot, mi lenne az?

A penészt vedd komolyan, mert ha van, ki kell dobni egy csomó ruhát, könyvet, sminket, növényt, kaját. Ez beleeszi magát mindenbe, és egy csomó emléket örökre el kell engedni.

Ágyi poloskával nem volt közösen dolgunk, illetve nekem az egyetem alatt igen. Ezt is kerülni mint a pestist, mert kb kiirthatatlanok.

Az albérletet beköltözés elõtt alaposan körbe kell fotózni, és ezt a leltárat emailben elküldeni annak, akitõl bérelsz. Kiköltözéskor így nem tud neked felszámolni olyan károkat, amik korábban már megvoltak.

Ugyanez igaz arra, ha valami eltörik, elromlik, errõl mind emailben szólj, ne élõben vagy telefonon.

A kanapét, matracot ha nem a tiéd, takard le, ha lehet valami vastag vagy vízállóval, hogy ha kiborul rá valami, ne legyen nyoma. Ez az egyik legnehezebben orvosolható dolog.

A pároddal meg kell beszélni ki mit csinál, és kb mik az elvárások, mi az a tisztaság és rend ami neked kényelmes.

Nézd meg a párod most hogy él, milyen a szobája, így kb képet kapsz, hogy mit várj ilyen téren. Pedáns? Hanyag? Gyûjtöget? Cigizik a kádban? Ezek mind megmaradnak késõbb is.

Egyenlõen elosztani ki mit fizet, ki mit vesz (pl bevásárlás, egyéb kiadások). A számlák fele legyen az egyikõtök nevén, a másik a másikén.

Legyen MINDING megtakarításod, legalábbis annyi, hogy egy új albérletbe a kautciót és az elsõ havi bért ki tudd fizetni. Még akkor is, ha minden oké köztetek.

Mennyi ideje jártatok?

Kacifántos sztori, rövidre fogom. Nem jártunk. Kb egy éve ismertem, néha találkoztunk közös társaságban. Tesóm ismerte, de ő is csak ferületesen. Kapcsolatban voltunk mind a ketten. Aztán valamiért egyre többet beszéltünk, és mind a ketten szakítottunk. Ekkor már nagyon egymásra voltunk kattanva, felmentem hozzá, és szinte az első naptól együtt élünk (nekem volt albérletem, de szinte haza se jártam).

Hány évesek voltatok?

Én 22, ő 29.

Mi volt a legnehezebb?

Őszintén? Semmi nagy nehézségre nem emlékszem. Kisebb dolgokban kellett persze kompromisszum, de ez természetes. Például megtanultam, hogy egyes pasik 40-60 percekig sz@rnak. És nekem ehhez kell a reggelem igazítani. Na ez a mai napig idegesítő.

És mi volt a legjobb benne?

Mellette ébredni minden reggel.

Ha adnátok az akkori önmagatoknak tanácsot, mi lenne az?

Igazából nem tudom, semmit nem csinálnék másképp. Nem nagyon tudok mit üzenni.