Én vagyok gyenge / túlérzékeny vagy ez tényleg tahóság?

Két kisgyerekkel vagyok otthon, kidolgozom a belemet is hogy értékes napjuk legyen, finomakat egyenek, friss levegöre is kimenjünk, de bevásárolok, a k@va finnyás férjemnek spec kaját fôzök, a ház is ki van takaritva. Nem panaszkodom hogy sok a munka, ne legyen ez félreértés. Csak pár jó szóra vágynék a nap végén. Páromat nem is látom egész nap mert a home office-ban gubbaszt. Egyszer lerohan felvinni az ebèdjét, aztán visszaül a gépe mögé. Ez történt ma: épp befejeztem a fôzést miután a gyerekek elmentek aludni, csak a csirkecomb fôtt még, nem akart megpuhulni. Bejött a konyhába a férjem, és az elsô szava az volt “mi ez a büdös?”. ??? Mondom a csirkecomb lehet, de bekapcsoltam a páraelszivot. Erre rákezdett hogy mièrt fôzök combot, mert már mondta hogy a lidl-es csirkecombokat nem szereti. És csak grimaszolt mellé. WTF?? Kibuktam hogy ez rohadt szarul esett mert amugy nem is neki készült hanem magamnak, és vagy 1000 házimunkát csináltam amire meg egyetlen jó szava sem volt. Erre besèrtödött és elvonult. Én meg csak pislogok: hogy lehet ekkora tahó?? Meg miért kell ennyire pesszimistának lennie? Én az ellentéte vagyok, nagyon is ügyelek hogy valami szépet mondjak amikor megszólalok. Francért kell ennyire negatívnak lenni. Aztán persze ha kicsikarom belôle hogy “nagyon szépen kitakaritottál” , az már nem is ér semmit mert nem magától jött a dicsèret.