Lehet, olyan emberrel együtt élni (hosszú távon), aki mindig mindent elfelejt? És nem betegség miatt,hanem mert ilyen típus?

Bizony, a szakítás határán van a kérdező, teljesen jogosan, senki sem akar a párja anyja lenni.. ezért nem szabad összejönni pszichés zavarossal(az adhd az, és tele van velük a világ, tipikusan ők a "lusták"--szerintem ez a tulajdonság amúgy nem létezik, az ember jót akar magának, ha megcsinál valamit nyer vele, küldi az agy az elégedettség hormont, az adhdsok nem kapnak rendesen, minden feledékeny meg halogató pszichésen nem oké, nem működik jól az agyuk, ezért nem teszik meg, amit kéne). Nagyon ritkán van egy két máshogy beteg, aki élvezi, hogy kihasznál, de ez ritka.

Nyugodtan szakíts, egészséges nő nem akar a párja anyja/főnöke lenni, teljes értékű párt szeretne, nem egy gyereket vagy pancser beosztottat. Ugyanez fordítva, az ilyen embertől nőben is érdemes megválni

Lehet, de neked nem megy. Tök felesleges ezt erőltetni, mert:

- Az ember nem fog megváltozni. Rengetegen követik el azt a hibát, hogy összejöjnnek olyasvalakivel, akivel már az alapvető dolgok sem működnek. De jól néz ki, meg van, hogy az egyik fél kapcsolatfüggő is, és abban bízik, hogy majd az ő kedvéért a másik egy csapásra eldobja a 20-30-40 éven át létező személyiségét, és menten 180 fokos fordulatot vesz. Ez nem így megy. Van, amiben tud változni az ember, de ezek apróbb dolgok, és nem egy csapásra történik, és neki is akarnia kell, hogy változzon. Te pedig azt várnád el, hogy egy alapvető jellemvonásán változzon akarata ellenére, és azonnal. Nem fog menni.

- Ha már változás, miért ő alkalmazkadjon hozzád, és miért nem te alkalmazkodsz hozzá? Igen, a te szemszögedből ő egy trehány, rendetlen ember. Az ő szempontjából meg te vagy egy zsémbes, követelőző, rendmániás hárpia. Lehet élni lazán és feledékenyen is, meg lehet szigorúan is, de a kettő együtt nem megy. Tipikus példái vagytok annak, hogy mikor nem működhet semmiképp egy kapcsolat.

- Ha pedig valakit szeretünk, akkor nem beszélünk róla ilyen lenéző módon. Egy párkapcsolat az elfogadásról is szól. Ha ez nem megy, végképp nincs értelme együtt lennetek.

16os, normális vagy? Ez nem nézőpont kérdése, a világ így működik, gondolom a munkahelyén is megmutatkozik és gondjai vannak, ahogy iskolában is voltak. Meg ki mondta, hogy nem próbált változni? Itt próbált a noteszos pasi is változni, csak nem megy, kisegítő megoldások vannak, de az sem oké sokaknál, nem működnek.

Azért ő alkalmazkodjon, mert ő defektes, az ő képességei nem ütik meg a világ szintjét, a saját érdeke az alkalmazkodás minden téren, egy hülyét se talál(bocs, egyet néha néha fog), aki majd lesüllyed önfeláldozóan, de az nem egészséges kapcsolat lesz.. valami gyógyped még lelkes lesz egy párhónapig, de egy idő után amikor majd rájön, hogy minimum átlagos képességű társra vágyik, mert akkor lesz egyenrangú a kapcsolatuk, akkor majd tönkremegy az a kapcsolat is..

Egyébként meg nyugodtan lehet dühből bárhogy beszélni, sőt, meggondolatlanságot is mondani indulatból, teljesen normális és átlagos, hiába képmutatóskodsz.. ha máshonnan nem hiszed, nézd csak meg a 12 dühös embert, ott is van egy hozzád hasonló fickó, aki azt hiszi dühösen sem szalad ki az ember száján akármi, pedig de, simán. Nekem gyerekem van, az életem, de mikor kihoz a sodromból.. imádok róla panaszkodni a barátaimnak. Igaz ex ennyire nem idegesített fel, illetve de, még meg is dobáltam, mikor megcsalt, bár az is igaz, hogy mondani semmit sem tudtam a felháborodástól, hogy előtte 2 hónapig tagadta, hogy én paranoiás vagyok.

Szóval de, nyugodtan lehet bármit mondani felindult állapotban, sőt, innen lehet felismerni az érzelmi túlfűtöttséget, hogy nem úgy viselkedsz, nem azt mondod, mint átlagos lelki állapotban. SZABAD dühösnek lenni a szeretteidre, és rendben van, ha így beszélsz róla, mert szereted, de a viselkedését megveted. Egyik nem zárja ki a másikat. Egyébként hülyéket is tudunk szeretni, a szeretet nem logikus. Ezért vannak sokan bántalmazó kapcsolatban is.