Csak nekem furcsa ez,hogy a jelenlegi barátom, még azt sem veszi észre,hogy a gáztűzhelyen van az étel,és azt el kellene tenni a hűtőbe,hogy ne romoljon meg?

Lehet feledékenység is, én magamon is tapasztalom, hogy a COVID óta képes vagyok elemi dolgokat is elfelejteni. De azért az, hogy mindent elfelejt... ha tényleg puszta feledékenység, arra léteznek praktikák, hogy hogyan lehetne orvosolni. Ma, amikor már wc-re is telefonnal a kezében jár az ember, ezt fel lehetne használni az emlékezeti problémák áthidalására. Léteznek jegyzetelő alkalmazások, ahol még riasztást is be lehet állítani bizonyos eseményekre, időpontokra. Szólsz neki, hogy "drágám, majd evés után, ha kihűlt a leves, légyszi tedd a hűtőbe." Ő meg beállít egy figyelmeztetést mondjuk 2 órával későbbre, hogy "levest betenni a hűtőbe". Aztán ha elfelejti, akkor pittyeg neki a teló, hogy tegye be. A jelzés, és a tűzhely közötti úton csak nem felejti el, vagy ha mégis, akkor itt az ideje egy szakorvost felkeresni.

De offline-abb technikákat is lehet alkalmazni. Mondjuk a régi, jól bevált papírcetlit. Nagyon sok problémát át lehet hidalni, csak kicsit találékonynak kell lenni. Nálunk az a helyzet, hogy engem is, és barátnőmet is alaposan megtépázta a kór, így mindketten jócskán feledékenyek vagyunk (bár lassan, de azért javul a helyzet), de mégsem okoz ez soha problémát... Miért? Mert nem kötelező mindig mindent fejben tartani.

De én úgy sejtem, nálatok egészen más a helyzet.

A jobbik eset, ha egyszerűen nem tudja, hogy hűtőbe kell tenni, mert anélkül megromlik. Bár ez esetben elég lenne egyszer elmondani, és onnantól már tudni fogja. Nem bűn az, ha valaki otthon nem tanult meg mindent, a lényeg az, hogy képes legyen a tanulásra és alkalmazkodásra.

De szerintem egész egyszerűen az a legvalószínűbb, hogy ő is csak egy elkényelmesedett, hímsoviniszta férfi, akinek derogál egy lábast odébbtenni a konyhában, mert hát az konyha, az csinálja az asszony.

Csak téged lát, nem a fazekat.

Egyébként pedig "nem akarja ezeket a dolgokat észrevenni?" - Nem.

Mondjuk te is elteheted, nem kell passzív-agresszívkodni, írom ezt nőként.

Vagy mondd meg neki, arra való a szád - ha már magától nem jut eszébe.

Én is nagyon későn, 30 felett költöztem el édesanyámtól, és pl kaját sosem kellett készítenem, mosást sem én intéztem, csak hajtogattam meg elraktam a saját cuccaimat, takarítást is csak a szobámban csináltam, bevásárlás kitalálása sem az én feladatom volt, csak elmentünk együtt, mert édesanyám nem szeret vezetni ezért én vittem kocsival, meg cipekedtem.

Mégis amint elköltöztem és azóta is gond nélkül vezetem a saját háztartásomat, bevásárolok-főzök-mosok-takarítok. És nem szemétdombon élek, sosincs kupleráj, mindig van itthon főtt kaja és hideg kajának való, alapanyagok a spájzban és a fagyasztóban, szóval úgy élek, mint "bármelyik rendes ember" :D

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy attól, hogy megcsinálták helyettem, még nem csukott szemmel éltem, és tudtam, hogy működik "az élet". A barátod is tudja, csak leszarja, olyannyira, hogy még érted sem erőlteti meg magát. Éltem együtt barátnővel is, nem azért szakítottunk, mert semmit sem csináltam a háztartásban.