Akit a párja tart el annak nem bántja a lelkiismerete?

Vannak olyanok akiknek nem. Férfit is ismerek ilyet,nekem egy az egybe be is vallotta,hogy neki ez így nagyon jó, kényelmes, eszébe sincs változtatni.

Én inkább felakasztanám magam szêgyenemben.

Férfiként írok.

Én bevallom, ha találnék olyan nőt, aki el tudna/akarna tartani, én nem dolgoznék. És nem zavarna.

És férfiként is volt, hogy eltartottam nőt. Ez sem zavart. Viszont!!! Cserébe elvárok dolgokat. Pl.: hűség, bizalom, semmi "fejfájás", ápoltság, ...

Miért ne? Macskám is van. Tőle sem várom, hogy egerészen a lakásban, vagy cirkuszi trükköket csináljon. Csak legyen itt, és simogathassam.

Csak az életképtelenek önbecsülését rombolhatja esetleg.

De vannak eltartott nők, akiket mondjuk ha elhagynak, akkor egy céget is összedobnak ha kell.

Engem nem érdekel, mert az, hogy eltart nem jelenti azt, hogy meresztem a ...csámat.

Mindent én intézek helyette (főzés, bevásárlás, csekkek, bármilyen elintézni való van, szakember kell, stb.), tisztaság rend van, és mellette könyvet írok.

Nem annyi, hogy kosz a lakás, meg körmöshöz járok, hanem napi 8-10 órát dolgozok a regényemen, aminek az első kötete idén megjelenik.

7-es vagyok, de hogyha elhagyna, akkor sem esnék kétségbe, kb két hét alatt találnék melót (egészségügyi végzettséggel bármelyik kórházban kezdhetnék segédápolóként), és akkor mellette írnék.

Az, hogy eltart, mert az ő fizetéséből simán megélünk és marad is bőven hó végén, nem jelenti azt, hogy ettől életképtelen vagyok. :)