Összeköltöznél olyannal, akivel nem tudod elképzelni, hogy leélsz egy életet?

8. vagyok.

Hiába a lepontozás, igazam van.

Nézd meg a SAJÁT életed!

Az egész arról szól, hogy lejjebb add, és kompromisszumokat köss.

MINDIG és MINDENBEN.

Vagy neked mindenből az van, amit akarsz...akartál?

Most komolyan, mindig a Fordra vágytál, és nem Ferrarira?

Tényleg a Zsanett a legjobb nő akire valaha ráizgultál, és nem a Zséda?

Valóban a csepeli paneled az álomvillád, és nem egy Balin található luxusház?

11 Ujepitesu sajat lakasom van, igaz nem Balin, hanem Budapesten egy normalis kornyeken. A paromat en valasztottam, nem csak osszejottem az elso szembejovovel. Autom nincs, mert nem akarok, a parkolot megvettem, ami a lakashoz jart, azt kiadom.

Alapvetoen a legtobb dologbol az van, ja. Az, hogy te szarul keresel, egyeni problemad, en nem erzem kompromisszumnak azt, hogy nem Balin van lakasom, nem all szandekomban odakoltozni, ha nyernek a lotton sem.

11#

Sosem kötöttem kompromisszumot, mert vagy alapból elfogadtam azt, ami esetleg mást zavarna, vagy nem jött létre kapcsolat.

Igen, mindenből az van, amit akartam:

Sosem vágytam Ferrarira :-D

Balira sem vágyom lakni, mert innen ugyan szép a tengerpart, de majd élőben meglátod, hogy milyen szutykos, mert mindenki a vizbe dobálja a szemetet. Közlekedni nem lehet, és lehet, 1-2 dolgot megnéznék, de 2 hétnél tovább úgysem birnám.

Miért nehéz elképzelni, hogy valaki elégedett azzal,ami van?

Én megtettem, de szerintem azért elég nagy kérdőjel az, hogy miért nem érzed úgy hogy letudnál élni vele egy életet. Elmesélem a saját sztorim.

Fél éve voltunk együtt a párommal, amikor már úgyéreztem, hogy belefáradtam, nekem ehhez nincs kedvem. Ő lakott Budapest M3-as végében, totál a város szélén, én meg az M7-es oldalon, agglomerációban. Ő azon a környéken dolgozott, én meg a másikon, így hétköznap már alapból hatalmas nyűg volt minden találka, csúcsforgalomban átvergődni a városon, nyilván egymásnál aludni, mert egyébként nem lenne értelme, de akkor onnan menni reggel dolgozni, sokkal korábban kelni... Mellesleg mindketten vidékről származunk (az ország két totál ellentétes pontjáról), a barátaink is szét vannak szóródva az országban, így még a hétvégéket is nehéz volt összeegyeztetni. Én majdnem 27 voltam, úgy éreztem, hogy nekem erre nincs időm. Fáradtak voltunk már az ide-oda mászkálástól, 7-re jártam dolgozni, ha nála aludtam, borzasztó korán kellett kelni, este fáradt voltam érdemi kommunikációhoz is, nemhogy máshoz és így volt ez fordítva is. Sokszor vitatkoztunk a kevés találka miatt, de te gyere, nem most te gyere, blabla. Ott még bőven nem tartott a kapcsolatunk, hogy felmondjuk az albérleteinket (mindketten szobát béreltünk nagyon jó áron) és keressünk valami közöset, így nem nagyon láttam más opciót, minthogy ennek vége lesz. Már kezdtem is elfogadni, vagyis itt érvényesül az, hogy már nem tudtam elképzelni, hogy ez hosszútávon működni fog.

No akkor ott két hét leforgása alatt jelezte a lakótársam, hogy költözik, az ő lakótársa meg jelezte, hogy odaköltözne a párja és szívesebben élnének kettesben, mint hármasban. :D Okozott azért fejtörést, hogy meglépjük-e az összeköltözést, van-e ennek még értelme, de megléptük. Igazából átbeszéltük, hogy nincs veszíteni valónk. Én ígyis úgyis keresek új lakótársat, neki meg így is úgy is mennie kell a jelenlegi bérleményéből. Legrosszabb esetben pár hónap múlva ugyanott leszünk, mint most. Én lakótársat keresek, ő meg új lakást. :D

Elég gyorsan kiderült összecuccolás után, hogy a mi problémánk igazából csupán a távolságból és az ezzel járó nyűglődésből fakadt. 6 éve vagyunk együtt, 2 éve házasok, már a saját házunkban élünk és született egy gyerekünk is. Nem tervezünk szétcuccolni, vagy válni egyelőre. :D