Ez minden párkapcsolatban így van?

Azért kérdezem általánosságban, mert ha igen, akkor megpróbálom valahogy megszokni.

Tehát a probléma:

Én nem megbeszélni akarom a napomat, hanem elfelejteni. Ha kilépek a cég ajtaján, akkor számomra másnap munkakezdésig a cég és a munkám nem létezik. Mire hazaérek a busszal kiszellőzik a fejem és lezárom magamban a munkanapot. Pedig szeretem a munkámat, de nem akarok róla beszélni. De eddig egyik barátom sem volt ilyen. Ők azt csinálták, hogy hazaértek és képesek voltak órákat beszélni róla. Ezt még el tudtam volna viselni, de utána mindig jött a kérdés, hogy És neked milyen napod volt?

Eddig kettő párkapcsolatom volt, tehát nincs sok tapasztalatom. Ezért kérdezem nálam tapasztaltabbaktól, hogy ez általános jelenség az együttélésnél?