Van itt olyan, aki egyedül viszi a háztartást mert a párja nem segít semmiben? Mi ebben a helyzetben a megoldás?

#9:

Én azt tettem, hogy beláttam, hogy ő nem változik meg és nekem így rossz.

Annyi volt a különbség, hogy én tanultam még, és eltartott az exem. De mindent én csináltam otthon. Természetesen tanulás mellett. Ha kellett, este kilenckor csináltam vacsorát, mert akkor esett haza.

Pont két évig bírtam. Akkor elkezdtem dolgozni én is, ezért akartam, hogy ha én kiveszem a részem a pénzkeresésből, ő vegye ki a részét a takarításból. Voltam minden, csak elsőáldozó nem. Egy darabig vittem mindent egyedül. Aztán berágtam, összecsomagoltam, és elmentem. Gyakorlatilag egy szó, egy köszönés nélkül. A tesómhoz mentem, egy bőrönd ruhával meg pár kartondobozzal. Onnan mentem albérletbe.

Legközelebb okosabb voltam, és rögtön elsőre lefektettem a szabályokat, hogy nem vagyok senki cselédje. Felosztottuk a házimunkát. Lassan 10 éve működik.

Sok választásod nincs, vagy megbeszélitek és kiveszi Ő is a részét a munkából vagy folytatódik ez tovább, Te pedig tönkremész. Ha most ilyen, mi lesz később? Ha pedig tudja, hogy mindemellett egészségügyi gondjaid vannak, még inkább arra kéne törekedjen, hogy Neked is könnyebb legyen, de nem teszi, mert nem érdekli.

Tartom az elvem amellett, hogy amíg nem vagyok feleség, össze se költözök az adott férfival. Nem leszek bejárónő, szakács és takarítónő, ha Ő a kisujját se mozdítja értem, vagy azért, hogy a közös életünk előrehaladjon, építő legyen és békességes. Én csak akkor adom majd meg ezeket az előnyöket, ha el is kötelezi magát mellettem, azaz feleségül vesz. Persze nem fogom kiszolgálni, mert a lakás, meg minden egyéb közös. Szóval, ugyanannyi szerepe kell legyen Neki is annak fenntartásában és tisztántartásában.

Amúgy meg kiadó szobát egész normális áron is lehet még találni, szóval azt érdemes lenne.

Kérdező, nézegess kiadó szobákat, járj el túlórázni és minnél kevesebb dolgot csinálj meg otthon. Főként csak a magad dolgait rendezd.

Esetleg még a munkahelyváltás olyanra, ahol van munkásszálló.

De ha facebook-on írsz ki hirdetést, hogy ez meg ez van, szobatársat keresel, szerintem nem lehetetlen.

Melyik városban kellene keresgélned?

Ha jól veszem ki a szavaidból, tulajdonképpen csak az tart vissza, hogy szakítás után a lakhatásod kérdéses lenne. Hogy éreznéd magad fordított helyzetben? Ha kiderülne, hogy csak azért van veled, mert bonyolult lenne elköltözni? Elég kiábrándító, és elég tisztességtelen lenne veled szemben.

Nyilván ki vagyok én, hogy ítélkezzek, de idővel rá fogsz döbbenni, hogy inkább költözöl egy szobába, és leszel a magad ura, szabad és ennél sokkal boldogabb, mint valakinek a bejárónője.

Ha még nem tartasz ott, hogy meghozd a döntést a szakításhoz, akkor azt tudom tanácsolni én is, amit fentebb már írtak: ne főzz neki, ne takaríts utána, ne mosd ki az ő ruháit, gondoskodj csak önmagadról, és ha számon kér, mondd, hogy ne szívja a véred légyszi.

De valszeg így is, úgy is szakítás lesz a vége.

Be kellene osztani kinek mi a feladata?

Lehet akár közösen is csinálni pl a főzést heti szinten is, szerintem úgy izgalmasabb.

Lehet váltogatni kinek mi a dolga otthon? Így mindenki csinál mindent és még változatos is.

Ha nem tudja a barátod hogyan kell azt csinálni pl kimosni egy adag ruhát akkor meg kell neki mutatni, ha nem tud főzni vagy takarítani szintén meg kell neki azt mutatni, elvégre én sem tudtam még meg nem tanultam.

24F