Szerintetek érdemes folytatnom a kapcsolatomat?

Azt kell tudni, hogy mi 30 év körüli pár vagyunk 4 évig jártunk nem éltünk együtt, részemről nem hiszem hogy volt szerelem inkább csak nagyfokú szeretet, azt tudni kell hogy nekem nincsenek barátaim de vele olyan volt mint egy barát extrákkal, programokra jártunk, szexeltünk, nevettünk, elvoltunk együtt. Majd aztán össze költöztünk, én már az elején sem akartam vele valamiért össze költözni,egy nagy kérdőjel volt számomra ez hogy vele együtt éljek. Én gyakran megnézek más nőket is,azt még hozzá teszem hogy a barátnőm az első komoly kapcsolatom.Na szóval össze költöztünk 1 évig éltünk együtt, ez alatt az idő alatt voltak durva veszekedések,ráncigálások,kiabálások is de persze voltak jó pillanatok is, sajnos ez idő alatt nem főztünk semmit sem, eljárogattunk ide oda, ő is eljárogatott ,albérletben ritkán töltöttünk el egy teljes napot együtt...Szerintem ezért sem volt meg nagyon az "otthon érzése".Az egy év alatt mialatt együtt éltünk valahogy nem éreztem azt,hogy milyen jó hogy a szülöktől elköltöztünk és együtt élünk. Vágytam haza,mert a szüleimnél/otthon jobban éreztem magam mint az albérletben, most vagy a nyugalom?kaja?"otthon" érzése miatt??? Nem tudom erre keresem a választ. Most a szüleinknél élünk és ugyanúgy összejárunk/eljárunk mint az albi előtt.De tudom,hogy ennyi idős embereknek összekell költözni.Olyan érzésem van a barátnőm felé,hogy szeretem,kedvelem,barátként nagyon jó,jó vele eljárni jobbra ballra,szex is jó vele ,bár már meghízott így nem mindig kívánom,de valahogy nincs meg bennem valamiért az,hogy igen szuper volt az az egy év együtt élni és mihamarabb várom,hogy újból együtt éljünk.Igaz az a mondás,hogy lakva ismerszik meg a másik? Ezalatt az 5 év alatt sok programunk volt együtt,történt velünk sok szép dolog,alapjába véve jó visszagondolni erre az időszakra, csak valamiért az együttélésnél nem éreztem azt teljesen,hogy hú de szuper végre azzal vagyok együtt sokat akit nagyon szeretek. A másik fura dolog,hogy nekem valamiért nem szokott hiányozni a párom,még egy hét után sem, sőt talán még örülök is neki,hogy nyugton vagyok nélküle.Napjában sokat hív telefonon én ezt nem szeretem,mert nem történik velem,meg vele se sok dolog így nem érzem azt hogy kb 5-8 szor felhívjuk ezért egymást. Amúgy jó hogy van nekem egy párom,szeretem is, jó vele eljárni jobbra ballra.De valahogy nem érzem azt hogy vele kellene leélnem az életem, vagy lehet hogy csak változtatni kellene dolgokon? Amúgy 5-6 év után minden kapcsolat kihűl,ellaposodik?