Miért nem akarja észre venni h milyenek vele a szülei?

Mert ha szeretünk valakit nehezen vesszük észre a hibáit. Amúgy is az a norma hogy a szüleidre nem lehet rosszat mondani. Még azt is át kéne hágnia hogy ilyet elismerjen.

A legjobb ha megértő vagy vele és nem forszírozód hogy lázadjon ellenük. Ezzel csak a kapcsolatotokat fogod mérgezni.

Nem értem miért a párodon akarod számon kérni milyenek a szülei!

Inkább örülj neki, hogy békén hagynak titeket.

Legyél te legyél az aki igazi családként bánik vele!

Te miért nem veszed észre, hogy milyen anyád? Ingyen dolgoztat, csupa rosszindulat, és utálja a csajodat. De szerinted mind nem igaz, mert anyád egy szent, elvégre dögrováson is mos, főz, takarít, mártírkodik, és persze ugyanezt elvárja mindenkitől.

A csajod tudja, hogy miért nem mennek, csak neked nem fogja őszintén megmondani. Az van, hogy téged utálnak, ezért elkerülnek, ha csak lehet.

Az exem nekem ennél még durvább volt.

A nagymamájánál lakott, és mindenben kihasználta (pénzt kunyerált tőle, állandóan fát vágatott vele ,smivel nem is lenne baj ,de sose egx köszönöm nem csúszott ki a száján,csak hogy így nem jó, úgy nem jó.) stb),mert hogy neki sérve van és nem emelhet. Viszont amikor én odamentem és leraktam a dög nehéz tenisztáskámat az ágy mellé azt sikerült odébb paterolnia ,mert neki nem tetszett hogy én oda raktam (senkinek se vilt útba,csak hogy kötöszködjön). Engem mindig szídott,sose volt rám egy jó szava se pedig nem voltam szemétláda senkivel,csak a kis unokájával akart lenni reggeltől estig.

Aztán elköltöztünk, úgy volt hogy minden másnal este jár majd a mamájához. Mondom jó,legalább lesz egy kis nyugtunk stb...

Aha ... elképzeltem... Párom dolgozott 8-20ig sokszor. És amikor egy kis időnk lett volna reggel,mert én sulis voltam és nem lett volna első órám,akkor is ment a mamához már reggel 6kor, és este is ment munka után... én alig láttam őt...ha mamácska megkérte hgoy ezt vegyen azt vegyem egyből ugrott,de én kértem tőle 10 zsemlét arra az volt a válasza,hogy nincs idege.. na ezt hamar befejeztük.(4.5 évig voltunk együtt,fél évet külön költötve)

De próbálj meg vele megértő lenni, segíts neki amiben tudsz,de ne engedd hogy már többet legyen velük mint veked,hiszen te vagy a jövője ha minden igaz.

Ha túl sok szakíts vele.

Amíg együtt éltem az előző párommal, szintén ugyanez volt. Ő mindig duzzogott, ha havonta 1-2 hétvégén hazajártam a szüleimhez, akik viszont nem jöttek hozzánk. Nálunk a háttér annyi, hogy ők nem tudtak volna nálunk ellenni úgy, mint otthon, hiszen mégiscsak vendégség, méghozzá egy zárt panellakásban. És ami azt illeti, én sem igényeltem, hogy jöjjenek, sokkal szívesebben jártam és járok is haza. Jól érzem magam velük, jókat beszélgetünk, és ezerszer kényelmesebb, mintha máshol tennénk ezt. A volt barátom egyébként nem szeretett hozzánk járni, így évente csak párszor látták egymást úgy, hogy kb ugyanilyen távolságra laktunk.

Mint ahogy előttem írták, ne nagyon mérgezd ezzel a témával a kapcsolatotokat, mert egyszerűen csak ilyenek, és ha nem is szakítóok, azért nagyon tudja frusztrálni az embert. Én még örültem is volna ha a volt barátom nélkülem megy a szüleihez, és nem kellett volna minden alkalommal vele mennem, és a nagyobb távolság miatt napokig ott aludnom.