Összeköltözésnél hogyan intéztétek az anyagiakat?

A mozdítható dolgok költségeibe szerintem igenis jogos, hogy azt akarod, hogy beszálljon. Mivel közösen is használjátok őket, marhára nem lenne fair, ha te vennéd a mosógépet, amiben az ő ruhája is mosódik, a tűzhelyet, ahol ő is főz, a hűtőt, amiben az ő kajája is van, stb. Aztán, ha szétmentek, szétosztjátok.

Én is nő vagyok, mi is nálam költöztünk össze, alap volt, hogy a párom mindenbe beszáll, de olyan felújítási költségekbe is, amik gyorsan amortizálódnak, mint a falak kifestése. Nálunk közös kassza van, így nincs ilyen, hogy ki mennyivel száll be, de ha nem az lenne, akkor vagy felezés vagy jövedelemarányos vásárlás lenne attól függően, hogy a mindennapokban hogyan egyeztünk meg. Van egyikünk venné a hűtőt, másikunk a sütőt, stb., és akkor tiszta, ki mit visz el később.

"illene legalább valamennyi összeggel beszállnia a bútorokba, berendezési tárgyakba"

Nem akarok "vészmadárkodni", de ennél a mondatodnál eszembe jutott egy kedves nő ismerősöm története.

Évek óta együtt éltek a nő családi házában, a párja külföldre járt ki dolgozni, mindig ingázott. Vett a csaj házába számítógépet, bútorokat, műszaki eszközöket, szőnyeget stb. Ezeket együtt használták. Közös építkezésbe kezdtek, de már akkor kezdett köztük megromlani a viszony (kb.7 év után).

Mikor végleg szétmentek a pasi mérgében mindent vinni akart amit ő vett a nő házába. De a csaj meg éveken át ellátta őt kajával, vízzel, villannyal, fűtéssel, főzött, mosott rá stb...

Ebből akkora cirkusz lett, hogy ügyvédek választották szét őket anyagilag, úgy, hogy sosem voltak házasok, csak együtt éltek. A srác még a faltól falig szőnyeget is felszedte a szobából (pedig az az adott szobára volt méretezve). Jól jártak velük az ügyvédek.

Én ezért csak azt tudom neked tanácsolni, hogy csak olyan valamit vegyen a párod, amit ha véletlen szétmentek, akkor nem sajnálsz, ha magával viszi. Mert könnyen úgy járhatsz mint ez az ismerősöm aki bútorok meg szőnyeg nélkül élt egy jó darabig, nem is beszélve a különböző műszaki eszközökről.

Ezekről a dolgokról jobb már az elején egyértelműen megállapodni, nehogy az ügyvédeknek kelljen.

Persze senki nem úgy indul neki egy összeköltözésnek, hogy mi lesz ha szakítás lesz, de az is buta aki ezt a részét nem kalkulálja bele a lehetőségekben. Mert ugye senki nem lát a jövőbe...

Addig éretlen a kapcsolat egy összeköltözésre, ameddig az anyagiakat nem tudjátok korrekt módon megbeszélni.

Érdemes akár szerződést is kötni, mert lehet, hogy pont a ti kapcsolatotok azon kivételek egyike, ami örökké tart, de nem ez a jellemző, és utána meg ne legyen vita.

Ami a minimum, hogy a rezsi és a közös kiadások, kaja felét ő állja, de akkor még mindig messze te tettél bele ebbe az egészbe anyagilag többet, és ő jól jár, hiszen akkor lennétek egálban, ha kiadnád a lakást, és bérelnétek egyet, amit együtt fizettek.

Még téma sem volt ez köztetek, vagy ha szóba hoztad, akkor elsunnyogta valahogy? Ha az utóbbi, akkor semmi jóra ne számíts, ő egy élősködő gyerek!

Bár az szerintem még okébb, hogy azt mondod, hogy én adom a lakhatást, berendezést, te állod a kaját és a szükséges napi fogyasztási cikkeket, a rezsit meg felezitek.

A lakás meg a neveden marad, esetleges házasság esetén házassági vagyonszerződés is lesz. Így szakítás esetén nem követelhet semmit.

Jogos kérés.

Nálunk ez egyszerűbben zajlott. Egy számlát tartottunk meg, ami közös lett, így közösen veszünk mindent.

#6

igen, ciki kérni lakbért, amortizációt, stb. de azért van benne ráció. Mint ahogy abban is, hogy a pasi hatalmasat nyer azzal, hogy csak beül a készbe, és csak a rezsi felét fizeti.

Ezért mondom, hogy az a normális, ha nem amortizációt és lakbért fizettet vele, de pl. a kaját igenis, simán. Ha jobban keres, akkor meg pláne.

A tartós fogyasztási cikkeket később meg ahogy feljebb írták. Nyilván a beépített bútort, tűzhelyet nem az ő pénzéből, hogy az legyen jogilag is a lakástulajdonosé, kávéfőző, tévé, stb. meg veheti ő.

#8 Volt idő, amikor a páromnak feleannyi jövedelme sem volt, mint amennyiért ki lehetett volna adni a lakást. Elég érdekes lett volna olyat várni, hogy az utolsó fillérjeit is költse kettőnkre.

Aki képtelen a szívességi lakáshasználatra egy párkapcsolatban, annak minek párkapcsolat? Vagy talán az esti hátmasszázst is kiszámlázod a másiknak?

A kaja meg mindkettőnk napi szintű fogyasztása és költsége: nagyjából annak arányában álljuk, hogy melyikünk hogy áll jövedelem terén.