Aggódom a barátnőmért?

Igazából nem annyira durva az, ami felhozta a kérdést, de nem is mindennapi jelenség szerintem. Öt éve jöttünk össze, ő akkor 17 éves volt, én 20. Pont a covid előtt költöztünk össze, neki még csókban is első voltam, nekem volt ezelőtt párkapcsolatom, de ő az első, akivel együtt is lakunk. Ő tanul és dolgozik, én pedig dolgozom csak, saját lakásban élünk, berendeztük, szép, aranyos minden.

Feljött, hogy elmegy a barátnőivel egy hétre, egy balatoni nyaralásra, én pedig a barátaimmal megyek egy hétre a Mátrába. Hozzá tartozik a kérdéshez, hogy 3 éve nem voltunk 3 napnál többet távolabb egymástól. A második nap este, a barátnőm kifakadt, hogy hiányzom neki, nem bírja nélkülem, sírt egész éjjel, és telefonon hívott folyamatosan. Hajnalban az első vonattal pedig elindult hozzám.

A program nagyjából "ki se mozdulunk, csak főzünk és beszélgetünk" volt náluk.

Aggódom, mert egyre kevesebb a barátja, és mindig velem van csak, ami nem baj, csak már sokszor, ha egy este külön megyünk valahova, teljesen összetörik éjfélre, és keres folyamatosan, hogy menjek oda, vagy ő jön ide. Egyre kevésbé tartja másokkal a kapcsolatot, csak azokkal ami hozzám kötődik.