Jogos a haragja?

Ha összesöpröd, akkor másba köt bele.

Látod, hogy ha főzöl, az a baja, ha megkérdezed eltedd-e vagy eszik, az a baja. Mint egy dackorszakos kétéves. És még te gondolkozol, mit csináltál rosszul.

Semmit.

Amúgy nekem is eszembe jutott, lehet van valakije és direkt provokál.

5-ös válaszoló vagyok

Nálunk csak apró dolgokkal kezdődött kb 2-3 év után. Miért így öltözök, fessem be vörosre a hajam, mert őt az izgatja fel szexuálisan stb. Aztán elkezdett elszeparálni mindenkitől. A családom ellen hangolt, mindig magát sajnáltatta, csak én lehettem a hibás, ha veszekszünk stb.

Ahogy itt valaki írta lementem kutyába. Volt olyan, hogy a konyhában piálgatott a haverjával, ismerősével este. Én nem akartam részt venni benne, így a szobában bent olvastam. Bejött agresszívan kötözködni és veszekedni kezdett velem. 5. év után odáig eljutottunk, hogy 24 évesen nem kommunikálhatok olyannal, aki férfi. Nyilván ezt a munkahelyemen nem tehettem meg, mert ápolónő vagyok, sok férfi orvossal kellett együtt dolgoznom. Ezt ő nem tudta megemészteni. Hajnali 4-kor hívogatott, hogy mit csinálok bent a kórházban, állandóan ellenőrzött. Ha nem vettem fel a telefont, akkor bizony kiakadt és rögeszméje lett, hogy megcsalom. Okot sose adtam neki erre amúgy, hogy ezt gondolja. Miatta konzervatív nagymamás volt az öltözködésem, nem sminkeltem és nem is mertem más férfira nézni, mert miatta ugye. Állandóan bocsánatért kellett esedeznem térden állva, hogy megbocsásson azért, amiért meg se csaltam. Pedig ő bizony úgy vette,hogy én másokkal szexeltem. Tudod milyen érzés volt? Sose akarom újra átélni. Évekig vezekeltem olyan dolgokért amiket el sem követtem és szépen lassan tönkre tett. Első kapcsolat volt. Bebeszélte nekem, hogyha elhagyom sose lesz senkim, még egy olyan férfit nem találok, aki kinyalna stb. Ezeket éveken keresztül táplálta belém, én pedig elhittem. Leépítette az önbizalmam. Utána jött a fizikai bántalmazás. Először csak lefogott, skizofrénnek, lotyónak nevezett, bezárt a szobába, nem engedett ki, amíg nem alázkodtam meg előtte. Gyakran erőszakoskodott velem. Szexelni kellett vele, mert ő akarta, neki igénye volt rá. Gyűlöltem a testem, a szexet, állandóan fájt, sose élveztem, nem kívántam. Emiatt persze még jobban tolta azt, hogy biztos azért, mert orvosokkal dugok. Utána pedig pofonok is csattantak. 2x is. A harmadiknál vettem erőt magamon és akkor hagytam el végleg. Ekkor voltam 25 éves. Ennek már 5 éve, de még mindig összeszorul a gyomrom.

4 hónappal később ismertem meg a férjem egy barátnőm által. A történtek miatt egy jó darabig csak szexelni jártunk össze, mert nem álltam készen egy új kapcsolatra. Kellett másfél év mire összeszedtem magam és a férjem ebben teljesen támogatott akkoriban. Sosem erőszakoskodott, hanem szépen lassan haladtunk. Megértette és segített nekem. Őt zavarta az, hogy azt látja, hogy nekem nem jó. Én meg ugye kész voltam alárendelni magamat neki, mivel ezt hoztam az előző kapcsolatomból. Azt hittem ez a normális. Ő értette meg velem, hogy ami nem jó, azt nem kell csinálnom, csak szóljak. Mára lecseréltem a ruhatáramat, szexi, vonzó nő vagyok, edzeni jártam, sminkelek és a magam ura vagyok. A férjem olyan ember, aki engedi és hagyja hogy önmagam legyek, az aki vagyok.

Ez az exem viszont nem tudta a mai napig sem túltenni magát azon, hogy 5 éve elhagytam. Szakítás után 4-5 havonta előkerült különböző platformokon itt ott előkerül. Legutóbb kb 5 hónapja keresett meg, hogy a barátom akar lenni és nagyon sajnál mindent. Én meg finoman közöltem vele, hogy terhes vagyok, nincs helye az életemben már egyáltalán. Hagyjon békén és felejtsük el egymást. Megbocsátottam neki ezt a sok szart, de sose fogok tudni úgy tekinteni rá. A lelkem egy darabját vitte magával abban a 7 év pokolban. Mellette kialakult egy krónikus betegségem is ami miatt életem végéig gyógyszert kell szednem.

Bocsánat, kicsit hosszú lett, de úgy éreztem le kell írnom. Kérlek, dobd ki. Ne járd végig azt amit én, ha ez elkerülhető!