Nagyon elrontottam? Mit kellene most tennem?

A barátommal összeköltöztünk.

De viszont nem külön, hanem a családjával élek most. Anno rengeteg vita bolt belőlük, voltak megjegyzések felém, a párom pedig soha nem állt ki mellettem. Van is egy fajta megfelelési kényszere miattuk. Az utóbbi időben elég sokszor próbál a barátom is a családom ellen beszélni, anyát teljes mértékben utálja.

Régebben súlyos anorexiás voltam, már lassan egy éve tünetmentes vagyok, jobban merek enni. Mivel már nem félek édességet sem enni, van hogy sokat megeszek belőle, a múltkor ezzel viccelődtek is, nekem pedig egyáltalán nem esett jól.

De én nem akarom azt, hogy semmihez sem nyúlok, mert igazából mindent akit jobban megeszek azt én veszem, hiába fizetek nekik, hogy náluk lakik. Igazából jobban is eszek, ha abból eszek amit én veszek meg.

Nekem szokatlan, hogy egymás előtt nagyon sok mindent titkolnak, nem beszélik meg. Stb…

Mielőtt ide nem költöztem volna, sok sertést kaptam, meg hogy “ha én itt vagyok akkor csak a baj van belőlem.” Pedig tényleg semmit nem csináltam akkor sem.

Nem vagyok teljesen magyar, sokszor mondják is előttem, de mindig mondják azt is, hogy engem nem tartanak romának. Csak ugye nekem ez is rosszul esik, mert egy roma akkor is magára veszi, ha nem róla van szó, hanem egy másikról.

Anya teljesen ki van készülve, eszi az ideget. Sok dolgot elmondok neki, de már bánom, mert tudom, hogy neki fáj, ha velem nincs minden rendben.

Igazából sok dolgot leírnék ami itt megy sokszor, de nem igazán merem. ( nem mindig rossz a helyzet egyébként, csak előfordul és gyakran)