Muszáj egy párkapcsolatban együttélni?

Mindenki úgy él ahogy és akivel szeretne! De!

A mingli kapcsolat arra jó, hogy kibújjanak az emberek a közös felelősségvállalás alól, már ami a párkapcsolatot illeti!

Két szingli külön-külön (mingli) így nevezik nyugaton, de itt kis hazánkban nyugodtan hívhatjuk barátság extrákkal kapcsolatnak vagy szexkapcsolatnak! Magyarországon a társadalom konzervatív gondolkodású a párkapcsolatok terén, kicsi kortól a "hagyományos" társkapcsolatra nevelik a szülők a gyerekeiket.

Lehet hogy jó dolog a mingliség, de tényleg csak elváltaknak, akiknek megvan a saját egzisztenciájuk és nem is hajlandóak a párjukkal ezt napi szinten megosztani!

Ha nagyon sarkítani akarok ez valahol egy bizonyos fokú önzőség, amit idősebb korban már meg tudok érteni!

Nálunk azért nem úgy van mint az USA-ban. Itt alig várják a fiatalok, hogy össze tudjanak költözni, mert egyedül nagyon nehéz napi szinten boldogulni (albérlet, rezsi stb.) Valljuk be őszintén, igaz a mondás, hogy lakva ismered meg a másikat igazán! Így derül ki, hogy ki is a párod valójában!

Akik mingli kapcsolatban vannak, ezt nem akarják látni, inkább ilyen módon "szemet hunynak felette"! Arról ne is beszéljünk, hogy nem látod mit csinál a párod a saját lakásában, ha nem vagytok együtt? Bárkit felvihet magához! Itt mindjárt a bizalom kérdésköre is hatványozódik! Manapság már egy házasságban is probléma a bizalom, nem még egy mingli kapcsolatban!

Szóval aki egy kicsit is "ad magára", az nem fél beleállni egy igazi párkapcsolatba (összeköltözéssel, lehet külön kassza is)! Nem fél az ilyen jellegű "megmérettetéstől"! Lehet hogy bejön, az is lehet, hogy nem, de legalább elmondhatják a párok magukról, hogy megpróbálták! Erről szól a felnőttek felelősségvállalása!

10-es vagyok, úgy látom hogy kicsit beleálltatok a normális-nem normális dologban, de szerintem a mai világban, mai trendek mellett már nem egyértelmű hogy mi a normális. Abban egyetértek hogy adott élet szituációban az együttélés a kívánatos, pl gyereknevelés esetén. Egy gyerekünk van, nekünk kell az együttélés most. Ugyanakkor amikor csak a karrieremet építettem, akkor a párkapcsolatunk kb randikból és együttalvásokból állt, hiába éltünk együtt. Mindkettőnknek megvolt a magunk élete. Olyannyira, hogy az elején borzasztó mód szenvedtünk ennek hiánya miatt. És őszintén szólva alig várom, hogy újra megkapjam a a nagyobb szabadságot, ha felnőnek a gyerekek.

Szóval azt elismerem hogy nem minden élethelyzetben jó a különélés, de azt viszont erősen kritizálom, hogy csak az együttélés a "normális". Pár évtizede a válás is valami ördögtől való dolog volt, manapság a házasságok/élettársi kapcsolatok többsége záros határidőn belül felbomlik. Az nem menekülés a felelősség elől? Na ugye.

#16 Mindenki úgy él ahogy akar!

Mindenkinek más a "normális"! Az azért még biztos, hogy létezik egy "hagyományos konzervatív életforma" a társadalom szerint! Gondolom ezt te sem vitatod. Alap: ismerkedés- összeköltözés- eljegyzés- házasság- gyerek-stb. Igen abban igazad van, hogy benne van a pakliban a válás is! De a társadalom szemében még mindig az általam említett alap formára nevelik a gyerekeket!

Az, hogy ebből ki mit tart be, az mindenkinek az egyéni döntése!

De az egyszer biztos, hogy a magyar ember ahol csak tud, ott variál, kibújik a felelősség alól, nem az egyenes utat választja stb...

Akinek nem inge, ne vegye magára!!!!

#14 vagyok.

17: ez nem magyar specialitás. Ahol a nő meg tudja magának teremteni a megélhetés feltételeit, ott több a válás, több az egyedül élés. Ahol nem tartja össze a feleket mondjuk olyan dolog, mint vallás, ott is nagyobb az esélye a válásnak.

A társadalmilag elfogadott és tradicionális pedig korszakonként és földrajzi helyenként változik. Itthon, Magyarországon a pokol legmélyebb bugyra a szülés után pár hónappal visszamenni dolgozni, pár országgal arrébb meg a legáltalánosabb dolog.

A kérdés arra vonatkozott, muszáj e együttélni. Nem, nem muszáj.