Hisztek a monogámiában, az élethosszig tartó hűségben?

Nem és elsősorban magam miatt nem. Szerelmes típus vagyok, ez azt jelenti, hogy ovis korom óta non-stop szerelmes vagyok. Akár 10 éven át is ugyanabba, plátói vagy nem plátói módon, de nagyon sokáig kötődök. De aztán valami elvágja bennem ezt a kötődést és mivel demiszexualis is vagyok, ez katasztrófa a partneremre nézve, mert onnan kezdve nincs kedvem szexelni. Jön 1-2 év boldogtalanság, aztán szerelmes leszek megint. Mindegy, hogy plátói vagy nem, a meglévő kapcsolatomban utána már nem szexelek. Nem tudok úgy, hogy másba vagyok szerelmes. Jelenleg 5 éve ezért nem fekszem le a párommal. Hogy ezt eltűri, nyilván érdek.

Szét fogunk most màr menni, de ha lesz is valaha még partnerem, most már elsősorban magamat ismerve gondolom azt, hogy nem fog örökre szólni.

14

Egyetértek, én is hasonlóan működöm.

A lottó ötösben is hiszek.

Ismertem is olyat, akinek összejött.

Meg sokezer másikat akinek nem.

A helyén kell kezelni a dolgokat, mik azok az álmok, amikre fel lehet építeni az életünket és mik azok amikre nem. Mert sírás lesz a vége.

Számos példa bizonyítja, hogy az élethosszig tartó házasságnak az egyik elengedhetetlen alapja a monogámia. Ez azonban önmagában nem minden esetben elég. Ahogyan mások is jelezték: szükséges, hogy valóban egymáshoz valók legyetek, sőt még ez sem minden. Egy olyan elköteleződés kell egymáshoz, amelyet mindketten kijelentetek, és biztosak vagytok abban, hogy a másik is így gondolja. Ja, még egy "apróság": az igazi hűséges kapcsolathoz nem egyszerűen monogámia kell, hanem "abszolút monogámia". Enélkül komoly erőfeszítést kíván az évtizedekig tartó együttlét, ám ha teljesül az abszolút volta, akkor szinte magától megy. Mit jelent ez utóbbi? A kutatások bizonyították, hogy csak akkor jön létre automatikus hűség mindkét részről, ha a pár egyik tagjának sem volt előzőleg senkivel viszonya! Ezt egy hormonunk - az oxitocin - végzi, egymás között egy megszüntethetetlen kötődés felépítésével az agyban, amely hormon a testi kapcsolat közben tör fel, extrém nagy mennyiségben. (Az orgazmust egy másik, az endorfin okozza)

A kötődés minden szeretkezéskor erősödik, egyfajta emlékszerűen marad bennünk, eltávolíthatatlanul. Mik azonban a buktatók? Miért nem működik ez a korunkban, jól kimutathatóan már 50 éve, amióta végigsöpört a világon a szexforradalom? Miért van az, hogy az akkori 15-20%-os válási arányt hamar felváltotta az, hogy a kapcsolatok 45-50% felbomlik, noha a cél éppen a csökkentés lett volna? Először is tudni kell, hogy hiába minden szimpátia egymás közt, mégis az, hogy "egymáshoz valók" vagyunk, csupán csak 25%-ban teljesül, s ennek a felismeréséhez idő kell! Illetve bátorság ahhoz, hogy időben szakítsunk, ha kiderül. A probléma ott van, hogy hamar szexkapcsolatba kezdünk, amely - éppen a kötődés által - azt hazudja nekünk: "minden rendben"! Akkor is, ha ez nem így van. S csak évek múltán válik kínzóvá, és elviselhetetlenné az együtt élés. "Se vele, se nélküle", így érezzük, mert "az eszemmel szakítanék" de "a szívem visszahúz". A "szívem", azaz a kötődés érzete, amely emlékszerűen mélyen él, és dolgozik bennünk. Ha szakítunk, akkor ott jön a másik partner, akivel szintén kötődésünk lesz, de ott marad a régi kötődés is! Mint egy ragasztó, amely elsőként erősen tart, de lehúzva, a többinél már legyengülten fog. Pat Fagan felmérése [2017] szinte botrányként tárja elénk a hűségesség elvesztését. Ő azt vizsgálta, hogy milyen gyakoriságú a válás, a házasság első 5 évében, attól függve, hány partnere volt előzőleg a feleknek. A partner nélküliek kicsiny gyakoriságához képest nőknél ez az arány tizenkétszeresére nőtt, ha már volt egy partner (4-5 partner után ez beállt kb. 40-50%-osra). Tomka Ferenc könyve (Biztos Út) már az 5. kiadását éri meg, amely végigvezet azon, miként lehet hűséges egy házasság. Nála a 80-as években kezdtek párok eszerint egybekelni, és az eltel 40 év tapasztalata alapján a mai 45-50%-os válások helyett ott csupán kb. 6%-ot hoz ki.

Utóbbi években felismert csapda még a pornózás. A pornó semmilyen káros hatással nincs az egyén egészségi állapotára, ám súlyos következményeket okoz egy későbbi, vagy meglévő párkapcsolatnál. A pornó nem vált ki kötődést (nincs testiség), de helyette hamar függőség áll be, úgy hogy az egyén őszintén(!) tagadja, hogy függőségben lenne. Leszokni - akár csak pl. a dohányzásról - lehetetlen, csupán ott lehet hagyni. Ehhez azonban évek kellenek, hogy tartóssá váljon!!! Nehezebb eset mint egy alkoholizmus. S a társat ugyanúgy súlyosan traumatizálja, mint pl. egy megcsalás, még akkor is, ha az tagadja.

Megijedni azonban a fentiektől nem kell! Lehet szerencsénk is, de ha nem, mindig van kiút, s nem az elszakadás a megoldás, amely úgy biztosan boldogtalan további élethez vezetne! Ám legtöbbször szakértői segítség kell! Ellenben, ha jól érezzük magunkat, a legnagyobb hiba amibe eshetünk, hogy feleslegesen aggódunk a jövő miatt!!!

A mai korban a legfontosabb - ám de szinte kivitelezhetetlen - tanács: Ne menjünk hozzá olyanhoz, akinek már volt előző kapcsolata. Lehet, hogy szerencsénk lesz vele, de nagy az esély, hogy ott fog hagyni (megcsal, szakít, elválik)!

S ami a leglényegesebb: a legfontosabb összetartó erő a házasok közt a tartósan megmaradó szex.