Milyen bagatell veszekedésetek volt már, ami akkor véresen komolyan tűnt, de utólag nevetséges?

Törölt üzenet miatt kért számon. (Kuldtem nekinde aztan meggindoltam es toroltem de a gyorssávban attol még kiirja a telo h mit toroltem ha elso uzenet. Szoval meglatta)

Teljesen máshogy látjuk a dolgokat sztem nem kerhetne számon olyan miatt amit eleve visszavontam.

De szte de.

Aztan belementunk a témába is(amit töröltem) Es raadasul abban is nekem volt igazam, de lett egy jo nagy balhé az egészbol es borzalom udvariatlannak bunkonak is tartottam, a vádjait jogtalannak es az en téziseimet megalapozottnak.

Szoval inkabb maradt volna csendben!

De még bocsánatot se kért.

Szoval hatalmas balhe volt olyanbol ami ugy kezdodott eleve hogy töröltem. Azaz a bazi nagy semmi helyett lett "vérremenő" balhé.

.... miért nem szeretem a star warst... még mindig.. így ismert meg.

Nem fikázom de nem is érdekel.

S ezért akart szakítani nem tudott meggyőzni milyen jó az. Én meg mondtam oké rendben. Ha ennyit érek minek vagyok ott alapon eljöttem.

Másnap csodálkozott tényleg szakítottunk s akkor meg ezért balhézott, hogy én biztos nem is szeretem, hogy nem fogadtam vissza...

Miután kivett valamit egy szekrényből, nyitva hagyta az ajtaját és egy idő után idegesíteni kezdett, hogy mindig én zárom utána. Tudom, hogy hülyeség, de akkor nagyon felbosszantottam magam rajta, hogy miért nem képes ennyire se. Szerencsére már leszokott erről és max havonta párszor marad úgy, az meg már nem zavar, ennyi belefér.

Egy másik, hogy ha ő ért haza később, sokszor nem zárta be az ajtót kulcsra és este bárki be tudott volna jönni. Mivel általában ő indult reggel hamarabb és én értem haza később, így már együtt laktunk egy ideje, mikor feltűnt és enyhén szólva nem örültem neki. Értem, hogy minimális az esélye, hogy pont aznap akarjanak betörni hozzánk, de akkor is hatalmas felelőtlenségnek érzem. Ja és nem faluról van szó, hogy ez ne számítson, hanem megyeszékhelyről. Gyerekkoromban egyszer úgy törtek be hozzánk, hogy egyedül voltam otthon és szerencsére nem lett komoly baj, de így is különösen érzékenyen érint a téma. Szóval neki ez bagatell, nekem nem. A szekrényajtósat viszont utólag elismerem, hogy apró hülyeség volt.

Számára bagatell dolognak tűnik, nekem nem a folyamatos írogatás másoknak, miközben mellette fekszem. Megkaptam már a korlátozó, kisajátító, birtokló jelzőket amiatt, mert elmondtam, nekem ez rosszul esik. Amúgy sem vagyunk együtt sokat, jól esett volna, ha olyankor nem más nők üzenetei a prioritás.

Ő pedig megjegyzést tett velem kapcsolatban egy tényleg jelentéktelen dologra.

Szerinte én bele akarok szólni az életébe, holott egy alap dolgot, a tiszteletet várom csak tőle el. Szerintem ő megbántott engem egy olyan dolog miatt, aminek nincs jelentősége és körülbelül olyan kaliberű, mint hogy mennyi és milyen bútorból áll a szobám. Szóval, ezeket átbeszéltük igazából, de azért van bennem egy kis tüske. Hiszen abban az időben, amikor nem vagyunk együtt, köztünk alig van kommunikáció, az is miattam, mert én kezdeményezem. Másokkal közben vígan chatel és folyamatosan online szinte munkaidő alatt is, ami nem lenne baj, ha velem foglalkozna annyira, hogy ne legyen hiányérzetem.

Neki mindez semmiség, nekem azért fáj egy kicsit. Állítólag mindent túlagyalok, szerintem meg ha érzem, hogy én komolyabban veszem az egészet, az azért frusztráló.

Húúú hát nekünk rengeteg ilyen volt basszus :D egyik sem torkollott óriási veszekedésbe de teljesen hülyeségek lettek felfújva.

Közösen örökbefogadtunk két macskát, akik minden alkalommal mikor kakilnak jó sok almot kiszórnak a földre. A bejárati ajtó mellett, az előszobában vannak az almok, mert ott szellőzik a legjobban a lakás. Nem sokszor irodázok, általában itthonról dolgozok, de egyszer jöttem haza, én 17.30ra értem haza, ő meg 16.30kor végzett, szóval már egy órája nem volt semmi dolga (ő is home office) és ahogy beléptem az ajtón mindenhol szét volt szórva az alom, ő meg a kanapén feküdt és telefont nyomkodott. Na akkor tipikus házisárkány voltam, beléptem az ajtón és egyből emeltem fel a hangom, de hozzáteszem nagyon stresszes, kialvatlan időszakom volt.

Kb. 10 perc után elnézést kértem és ő is elnézést kért, mert elfelejtette azt felsöpörni napközben mikor szünete volt, ennyi.

Volt olyan mikor a kajarendelésen vesztünk össze, egyikőnk se tudta mit ennénk szívesen ezért vagy fél órája szenvedtünk már vele hogy csak görgettük a listát, aztán ő ilyen tök flegmán odaszólt nekem hogy "döntenél végre?" én meg visszaszóltam, hogy "mi lenne ha egyszer az életben te döntenél?" meg ilyenek... szintén túlzó, felnagyított probléma volt, iszonyat hülyeségen indult.

Olyan is volt, hogy mikor összeköltöztünk ő fogmosás után mindig úgyhagyta a mosdót a fürdőben, ergo tele volt fogkrémmel és ha ezt későn vettem észre simán odaszáradt, többször kértem, nem sikerült abbahagynia, bosszúból egyik reggel eldugtam a fogkrémet ő meg tök mérges volt, mert pont aznap reggel elaludt (nyilván előre nem tudtam) és nem volt ideje emiatt fogatmosni, hát mindketten megtanultuk a leckét, én nem dugok el semmit, ő meg figyel ha kérek valamit :D

Szerintem több száz ilyen apró hülyeségünk volt eleinte, szerencsére nagy veszekedésünk a 4 év alatt talán 2x volt, de azok fontos témákban. Nem vagyunk veszekedősek, inkább ilyen piszkálódósak, szivatósak, aztán amikor egyikőnk épp nincs vicces kedvében akkor ezekből jó kis zsörtölődések tudnak lenni de fél óra-óránál tovább sosem tartanak.

23L