Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudok egyedül élni ,bárhogy próbálok. Mit tegyek?
25 éves nő vagyok. Mindig körbe voltam véve emberekkel, iskola időben szülők , utána pedig párkapcsolat. Egy éve lett vége egy kapcsolatomnak, onnantól számítva fél évig éltem a nagymamámnál, míg össze szedtem magam annyira, hogy elköltöztem.
Fél éve élek egyedül, ebből 4 hónapja van egy kapcsolatom. Mondanom sem kell, mennyire örültem Neki. Saját lakása van, nem élünk együtt. Mikor együtt alszunk minden rendben, semmi bajom. Viszont mikor külön vagyunk heti több napot (mert így az egészséges) , akkor minden bajom van. Hisztis vagyok , nyűgös, fáj a fejem. Hidegnek és nagynak érzem a lakásom. Nem szeretek itt lenni. Teljesen átformált engem ez az élethelyzet. Imádok főzni, de konkrétan egy kezemen meg tudom számolni hányszor főztem az elmúlt fél évben. Minek? Kinek? Magamnak? Felesleges….
Mindig is imádtam nagy kád vízben pancsolni. Most: gyors tusi és irány az ágy , hogy másnap mehessek dolgozni , hogy ne legyek egyedül.
Bújós vagyok. Éjszaka rendesen fázom egyedül az ágyban.
Nem arra vagyom , hogy folyamatosan beszélgessünk, vagy hogy csak velem foglalkozzon….pusztán csak arra , hogy legyen itt. Felőlem úgy hagyhatja a WC ülőket , és akkor “nyúlhat magához”, amikor akar. Nem is kell “időben haza érnie”. Csak hagy legyek vele éjszaka. Hagy ne éljek már egyedül.
Nem félek a sötétben és a szellemektől sem. Nem erről van szó. Én nem félek! Egyszerűen rettentő maganyosnak érzem magam egyedül. Ezt megosztottam Vele. Megértette, de neki így egyelőre teljesen jó , hogy csak hétvégén találkozunk, meg hétköznap néha . Megértem! Igaza van!!!!!! Én f*szságom! Hiszen fiatal a kapcsolat.De mit tudok tenni ha egyszerűen vágyom egy TÁRSRA?! Vágyom arra hogy tudjam :minden este hozzá bújhatok ahhoz, akit szeretek.
Már azon is elgondolkodtam, hogy inkább hagyom ezt a kapcsolatot, mert sajnos az életem 70%-ában magányos vagyok. Nálam van a baj , tudom. De hogyan orvosoljam? Hogyan érjem el, hogy az otthonomat szeressem? Film, sorozat, könyv , csakrás-nyugtató-földöntúli zenék és egyéb unalom űző próbálva. Nem vált be.
A legnagyobb bajom az, hogy kezdek Tőle elhidegülni, amiatt hogy ilyen gyakran vagyok egyedül mellette. Mit tegyek?
válasza: válasza:Nem sok dunsztod van arról, milyen egyedül lenni ès egyedül èlni.
Nálad csak arról van szó , hogy néha magányos vagy és több kellene.
válasza: válasza: válasza:Huh, én tudom mit érzel kérdező.
Azt érzem rám is ugyanez vár miután elköltözök és egyedül fogok lakni.
Nincs párkapcsolatom, és mondhatni félek hogy még jobban elszigetelődöm a környezetemtől.
Szeretnék egy kapcsolatot, amiben megoszthatom a párommal az életemet... de mi van ha megreked, és én is csak amolyan hétvégi szexkapcsolat leszek, mert összeköltözésre már nem felelek meg...?
Nehéz így belevágnom bármibe is.
Engem nem fog hazavárni senki, és nem ölel át esténként senki... N
válasza:Szerintem te valójában nem akarsz felnőni. Találtál egy szülő pótlékot, mint egy kislány és most elvárnád tőle a maximális törődést, mint egy gyerek a szüleitől.
Ismerd meg önmagad az a gyógyszer.
válasza: válasza:"Felőlem úgy hagyhatja a WC ülőket , és akkor “nyúlhat magához”, amikor akar. Nem is kell “időben haza érnie”."
ezt felejtsd el, így csinálnál magadból lábtörlőt, és írd mögé, meg is csalhat, mert te bármit elviselsz, csak ne légy egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!