Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha párkapcsolatban élek, fel kell adnom önmagam?
Sziasztok! Már többször felmerült bennem a következő: ha párkapcsolatban vagyok az automatikusan maga után vonja önmagam feladását, a saját életritmusom, a saját szokásaim, hobbijaim elhanyagolását?
Társaságkedvelő és nyitott embernek tartom magam, de alapvetően inkább introvertált vagyok, szeretek egyedül időt tölteni, így is tudok feltöltődni. Sok olyan hobbim van, ami egyszemélyes tevékenység, vagy egyedül szeretem csinálni. Pl. Ilyen az olvasás (ilyenkor egyébként szeretem, ha közben senki nem zavar, és csend van), de például kifejezetten szeretek egyedül sorozatot nézni, talán jobban is, mint valaki mással.
Barátommal alapvetően külön élünk, de a hétvégéket rendszerint együtt töltjük, ilyenkor 0-24 együtt vagyunk, ami van, hogy nekem már sok, elfáradok vagy csak szeretnék kicsit a saját dolgaimmal törődni. Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy szeretnék egy kis énidőt, hogy kicsit elvonuljak és magamban legyek, olvassak stb. Ennek a fogadtatása nem szokott annyira jó lenni, ami miatt egy ideje bennem van egy félelem, hogyha majd összeköltözünk, akkor sose lesz majd időm saját magamra mindent együtt kell majd csinálni, és mindent fel kell adnom? Szerintem ennek nem így kéne működnie. Én alapvetően úgy képzeltem el az együtt élést, hogy mindenki éli a saját életét, de tök jó, mert egy légtérben vagyunk, ott vagyunk egymásnak, bármikor tudunk beszélni, odamenni a másikhoz stb. Valamint nyilván minőségi időt is töltenénk együtt, de nem csinálnánk mindent együtt.
Nektek mi erről a véleményetek? Adott embertől függ, kinek mire van igénye? Vagy ez ilyen, és nekem nem való párkapcsolat?
Én is meg tudom erősíteni, amit 1#-es mond. Amíg együtt éltem a (volt) párommal, alig vártam néha, hogy egy kicsit lelépjen, hogy legyen énidőm. Pedig én tipikusan az odabújós vagyok, ha heti 1x találkozunk, akkor 0-24-ben együtt levős.
F
Igazából a kérdést a megfelelő partner megtalálása fogja megoldani.
Mindenkinek kell az énidő. A másik félnek is. De amikor szerelmes leszel akkor ezen nem filózol ennyit, mert minden perc értékes lesz a másikkal. És nem is kell feladnod önmagad sem. Nekem is az egyik hobbim az olvasás és mindig van időm rá a férjem mellett is. Mert ő sem non-stop van itthon, neki is van munkája, iskola, de van hogy a barátaival van együtt, és akkor kiélhetem az igényem a magányra.
Igen, adott embertől függ, hogy kinek mire van igénye.
Akkor szerencsés a kapcsolat, ha két ember hasonló habitusú.
Ha pl. ő nem "találja fel saját magát" és folyton rajtad lóg, te meg szeretnél több énidőt, az hosszútávon gondot okozhat.
A #3-nak igaza van abban, hogy egy kapcsolatban az "ént" felváltja a "mi"!
Tudni kell egymáshoz szeretettel "idomulni".
Írtad, hogy ti csak hétvégén vagytok együtt és ez neked már egy kicsit fárasztó.
Én feltenném magamnak a kérdést, hogy biztos, hogy ő az igazi, szeretnék én kimozdulni a komfortzónámból ezért a kapcsolatért?
Ha tényleg összeköltözésről lesz szó, akkor az év 365 napján kell együtt lenni.
Igaz a mondás, miszerint lakva ismered meg a másikat, és bizony akkor ki kell alakítani egy közös életet, ki kell mozdulnod a komfortzónádból, de ez nem okozhat gondot ha igazán szeretitek egymást.
Egyébként megértelek, én is rohadt jól "feltalálom magam" egyedül! :)
3# Teljesen egyetértek veled.
Nem egy divatos elképzelés. Manapság minden az "én" körül forog. Minden azt sugallja, hogy "törődj magaddal", "te vagy a legfontosabb", "mert megérdemled", ami természetesen azt eredményezi, hogy az ember egyre kevésbé hajlandó vagy képes bármi/bárki mellett elköteleződni.
1. és 2. és 9. is baromságokat ír.
én teljesen megértelek, kérdező.
hétvége az az időintervallum amikor lenne időd saját magadra, de nincs, mert a párod igényt tart arra, h. minden szabadidődet vele töltsd.
én is az a tíus vok, aki jól elvan magában, és nagyon nem örülnék, ha a teljes szabadidőmet uralni akarná vki.
ezért vagyok szingli, nekem ez teljesen megfelel, nem kell alkalmazkodni senkihez, őszintén nem érzem azt, h. bármit veszítenék, nagyon szabadon és önazonosan élek.
igenis jogod van az énidőhöz, mégpedig úgy, h. emiatt ne kelljen lelkifurdalást érezned.
pluszpont, h. szeretsz olvasni, én is imádok, a magyaroknak csak 13%-a a rendszeres könyvolvasó.
vagy szakítasz, vagy megérteted a barátoddal magad.
nagyon nagy önzőségre vall, h. ő ezt nem tartja tiszteletben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!