Hány évesen, hány év együtt járás után költöztetek össze pároddal, és mit szóltak hozzá a szüleid?

1 év együttlét után, én 28 ő meg 24 voltunk akkor.

A szüleim nem szóltak semmit, mert felnőtt ember vagyok saját lakással.

25 évesen, 1 éves kapcsolatban. ( 6 hónapra rá össze is házasodtunk). Mit kellett volna szólniuk? Nem igazán értem a kérdést. Az én magánéletem, a szüleimnek soha nem volt beleszólása, de nem is érezték szükségét ilyesminek. Egyébként kedvelik a páromat, örültek/ örülnek hogy boldogok vagyunk. Nászajándékba megkaptuk a házat amiben élünk.

Évekig gyűjtögettünk, és nemrég az eredeti vételárán meg is vettük tőlük a házat , ( ehhez ragaszkodtam). Idén lesz hamarosan a 10. házassági évfordulónk:) 35/N

1 év együttjárás után költöztünk össze, 21-22 évesek voltunk. Mindkettőnknek első leválás volt a szülőktől, nem örültek neki túlságosan, de elfogadták. 3 évig voltunk együtt.

A következő jelölttel 25-26 évesen költöztünk össze 1 hónap után. Szülők később ismerték meg, nem zavarta őket. Már a férjem, 13 éve együtt vagyunk.

17 voltam, amikor megismertem 15 éves leendő nejem, de randi csak két évvel később lett belőle. 21. születésnapom után néhány nappal volt az esküvőnk.

Hozzá kell tennem, ez még a régi világban volt, akkoriban nem volt ritkaság a korai házasságkötés. Hat évig voltunk házasok, két gyermek született.

Majd pár évig szingli módban élveztem az életet. ;-) 33 évesen ismertem meg második nejemet, aki egy évvel idősebb nálam. Ennek már 17 éve. Ismét két csemete született.

Első nejem a házasságkötés előtt pár héttel kezdett el hozzánk költözni. Együtt laktunk szüleimmel. Nem volt könnyű! Pár hónapig nejem szüleivel is laktunk. Az egy fokkal volt csak lazább, mivel fiatalabbak voltak az én szüleimnél. Később, amikor nyugdíjba mentek felmenőim, kiköltöztek a hétvégi háznak használt házunkba, mi pedig terhes nejemmel visszabútoroztunk a szülői lakásba.

Egy életre megtanultam, a mai világban nem jó ötlet több generációnak együtt lakni. Kiegyensúlyozottabb, amikor csak látogatóba járnak egymáshoz az idős és fiatal felnőttek!

Manapság, amikor nagyszülők is vagyunk 1,5 éve. (első házasságomból született lányom által) Nagyon élvezzük az unokázást! Egyértelműen egyszerűbb, ha a gyereknevelés neheze a szülőkre hárul.

Közel egy éve meghalt anyukám, ápolásra szoruló, ágyhoz kötött 88 éves apukámat magunkhoz vettük. Így ismét előállt a többgenerációs együttélés helyzete. Nagyon nem könnyű! Két tizenéves pimasz kamasz és a demens nagypapa, nejem és én pedig köztük, mint felelős felnőttek, akinek döntést kell hozni. (már csak az hiányozna, hogy nagylányom férjével, unokával is itt lakjon... Persze, ha nem lenne más megoldás, akkor rendben, de mindenkinek jobb, ha élik a saját életüket.)

1. 23 voltam, egy év járás után

2. 27 voltam, három hónap járás után

Nem érdekelt, mit szólnak, mert felnőttként az én döntésem.

21 évesen, 0,002 év után.

Semmit se szóltak hozzá.