Élet a párom nagyszülőjével. Mennyire működőképes egy párkapcsolatban? Normális, hogy ilyen érzéseim vannak? (bővebben lent)

Tehát 3 év után végre eljutottunk oda, hogy összeköltözzünk. Már fél éve albérleteket keresgélünk, nézegetünk, de a párom (29 férfi) bejelentette, hogy neki van egy élhetőbb ötlete, minden szempontból könnyebb és jobb lenne, ha az egyedül élő nagyszülőjéhez költözünk.

Bevallom, egy kicsit megijedtem ettől, mert én úgy akartam elindulni a közös úton, hogy csak 'ketten vagyunk'. Jó, nyilván páromnak is könnyebb lenne egy családtagnak fizetni, mint vadidegen zsebét tömni.. De attól tartok, ő hosszútávon gondolkozik erről, ami nekem kényelmetlen lenne.. Tudnám, hogy nem az enyém, nem a miénk, kiszolgáltatott helyzetben érezném magam.. Mindig úgy szerettem volna elköltözni, hogy együtt nézünk bútorokat, együtt alakítjuk úgy a házat, ahogy nekünk jó.. Itt úgy gondolom, semmi szavam nem lenne, arról nem is beszélve, hogy az én családommal való kapcsolatot is féltem ezáltal. Az ő szülei ráadásul pár házzal lejjebb élnek, tehát attól is tartanék, hogy csak úgy beállítanának oda kedvük szerint..

Egy év 'próbaidőre' bevállalnám, legalább így megtudnám, milyen vele élni, csak hát az a baj, hogy így nem csak vele élnék. Normális érzések ezek? Vagy valóban így egyszerűbb lenne? Tanácsokat, tapasztalatokat szívesen fogadok!